Professzor Lekter blogja

Hosszú idő után ismét jelentkezem. Távollétem oka természetesen a kutatás volt. Jártam Brazíliában, Kongóban, Palesztínában, Romániában, Hollandiában, Krakkóban, Egyiptomban, valamint a világ szívcsakrájánál, a Csabacsűdön (nagyközség Békés megye Szarvasi kistérségében).

Sokat kutattam, és sokat tanultam ez idő alatt. Kutatásaim centrumában ezúttal a Vérmező állt. Mellékesen persze felfedeztem ezt-azt (életet egy eddig ismeretlen bolygón, aranylelőhelyet egy Budapesti tavacskában, stb.), de a cél az volt, hogy megfejtsem, vajon miért is keresztelték Vérmezőnek a Déli pályaudvar melletti kis "zöld"-et.

Egyesek szerint az igaz história a Vérmezővel kapcsolatban, hogy a XIV. században Logod falu feküdt ezen a helyen, amely a török időkben elpusztult. Miután a törököket kiűzték, a terület úgynevezett glacis, vagyis a védelem részére kilövést biztosító sík terület lett. 1752-ben a várfalaktól egy puskalövésnyire kijelölt katonai védőövezet lett, ezért egészen a XVIII. század végéig nem engedték beépíteni. 1769-ben a Haditanács engedélye alapján a glacison területeket kaptak azok, akik vállalták rajtuk az építkezést, az épületeket azonban a tulajdonosok felszólításra kötelesek voltak lebontani. Ilyen körülmények között azonban senki sem akart építkezni, így a terület beépítetlen maradt. 1784-ben a Helytartótanács a glacist megszüntette és ingyen telket adott azoknak akik építkezni akartak. Ezekre a házakra a katonai igazgatás már nem vonatkozott. Később a Vérmezőt a várnagy kaszálónak használta, emiatt akkoriban a területet Generális rétnek hívták. 

Nevét Martinovics Ignác és társai itteni, 1795. május 20-i kivégzéséről kapta; a park Széll Kálmán tér felőli végén állítottak nekik emlékművet.

Nos, ahogy azt sejteni lehet, ez csak egy mese arról, hogy miért is hívjuk a Vérmezőt Vérmezőnek... Az igazság az, hogy ezt a történetet 1792-ben találták ki, hogy félrevezessék nem csak az országot, hanem az egész világot. Ugyanis, ha fény derült volna arra a dologra, ami itt a Vérmezőn történt 1711-ben, akkor az egész világ felháborodott volna és biztosan állíthatom, hogy eltiporták volna az országunkat. Most már felfedhetem az igazságot, hiszen, mint azt valamennyien jól tudjuk, a mai Magyarország gazdaságilag a világ legstabilabb országa, hadseregünk (117 fő + 1 szanitéc, aki jelenleg betegszabadságon van) elég elrettentő ahhoz, hogy csak puszta létezésével is elrettentse az ellenünk fordulni kívánókat, illetve országunk területe lévén is nagyhatalomnak számítunk. Szóval most már biztonsággal elmondhatom, hogy mi történt 1750 októberében a mai Vérmező területén.

1710-ben született James Ferguson (április 25.) csillagász, június 10-én James Short, skót matematikus és optikus, valamint William Heberden, angol orvos. Ezek az emberek először Franciaországban találkoztak 1733-ban egy akkori (még kezdetleges) planetáriumban, melyet John L. Frank Einstein építtetett, mert volt egy látomása 7 éves korában, hogy ha nem épít egy planetáriumot, akkor a pestis elragadja majd a gyermekeit. Ez a planetárium - mint már említettem - elég kezdetleges volt. Igazából egy 16 négyzetméteres szoba volt, fehér falakkal, ablak nélkül, és feketére festett mennyezettel. A fekete mennyezetre pedig fel volt rajzolva egy nagy sárga kör (ez ábrázolta a napot), valamint egy kicsi (ez a sarkcsillag). Mikor a három tudós (James Ferguson csillagász, James Short matematikus, és William Heberden orvos) belépett a planetáriumba, kezet ráztak egymással, és az akkori etikett szerint köszöntötték egymást. Olyan jól elbeszélgettek egymással, hogy a planetáriumi séta után (mely összesen 2 percig tartott) beültek egy kávéházba, ahol hosszas beszélgetésbe kezdtek. A ma ismert matematika, csillagászat és orvoslás sokszorosát tudták ők, és ezt a tudást ki is beszélték a kávézóban, mi több papírra is vetették. Leírták az összes ma még ismeretlen matematika képletet és annak megoldásait, olyan bolygókat és pontos elhelyezkedésüket, melyeken emberihez hasonló lényeket és a Földéhez hasonló légkört leltek fel, valamint az orvostudomány olyan vívmányait, mint a rák, az aids és az összes vírusos és bakteriális betegség ellenszere. Ezeket az információkat 4000 oldalra írták le ott a kávéházban és egy tűzőgép (mert ők már azt is ismerték ekkor) segítségével idő és ABC sorrendben rögzítették egymáshoz a dokumentumokat. A terv az volt, hogy a tudással, melyet a 4000 oldal tartalmazott uralni fogják a világot. De egyikük sem sejtette, hogy egy arra járó filozófus kihallgatta az egész (38 napon át tartó) beszélgetésüket. A filozófust úgy hívták, hogy Pierre Van Pheir. 1709-ben született az akkor Franciaország és Hollandia-Belgium (holland-belga monarchia - felbomlott 1998-ban) határán született. Egész életében csak filozófált, semmi egyebet nem csinált. Ennek ellenére 71 nyelven beszélt, és három feleségének, valamint 11 gyermekének is ki tudta elégíteni az összes anyagi kívánalmát. Ő is a John L. Frank Einstein által épített planetáriumot kívánta megnézni, ezért volt a helyszínen (Dél-Franciaország-ban). Kevesen tudják, hogy e három tudós narkolepsziában szenvedett. Mikor aztán a kávéházban mind a hárman egyszerre aludtak el egyik pillanatról a másikra, Pierre Van Pheir nem habozott, ellopta a 4000 oldalas dokumentumot, és egészen a mai Déli-pályaudvarig menekült vele. Itt leült egy mező közepén, és olvasni kezdett. De nem sejtette, hogy a három tudós az ő távozása után három perccel felébredt, gyorsan feltalálták a repülőgépet és a nyomába eredtek. Így nem sokkal azután, hogy Pierre Van Pheir leült a mezőn, hogy elolvassa a lopott tudományos anyagot, megérkezett a három tudós is. Hatalmas harc vette kezdetét. Mivel a négy giga elme elég vézna volt nem tudtak karddal, vagy ilyesmivel harcolni, így az eszüket küldték ringbe egymás ellen. A csata napokig tartott, és az orvos William Heberden halt bele elsőként a küzdelembe, mikor a szívbillentyű átültetés mellett érvelt, de a filozófus azt válaszolta neki, hogy a szív megbabrálása Isten elleni cselekedet. William agya szétrobbant. Ezután következett a csillagász James Ferguson. Mesélt a filozófusnak a felfedezett bolygókról és az ott élő idegenekről, a naprendszerekről és a gázóriásokról. De a filozófus ezúttal is túl okosnak bizonyult. Felvetette a világűr végtelenségének elképzelését, és tejút rendszerekről beszélt, és ezek hatására a csillagász James Ferguson szemei kifolytak, és csontjai hirtelen elporladtak a testében. A matematikus James Short és a filozófus Pierre Van Pheir egymással szemben álltak a Vérmezőn, és hosszú napokig csak szótlanul figyelték egymást. James Short úgy érezte, hogy készen áll. Elkezdte elhadarni az összes matematikai képletet amit ismert. A filozófus viszont gaz cselt eszelt ki. Nem tett mást, mint végighallgatta a matematikust, aki négy nap matematika képlet hadarás után elhibázott egy számot, s ezáltal számításai nem nyertek bizonyítást. Ez annyira felbosszantotta a matematikust, hogy azonnal agyvérzést kapott és meghalt. A filozófus Pierre Van Pheir ott állt a Vérmezőn, és győzelmét akarta ünnepelni, mikor látta, hogy egy hajléktalan ellopta a 4000 oldalas "tudomány bibliát", melyben a világ összes gondjára kész megoldás volt, és felhasználta fából tákolt viskójának felfűtésére. Van Pheir odarohant a hajléktalanhoz, és ordítva vonta felelősségre tettéért. A hajléktalan viszont csak annyit érzékelt a helyzetből, hogy egy tag berontott a viskójába, idegen nyelven ordibálni kezdett és el akarta oltani a tüzet, amit igen nehezen gyújtott. Így riadtában egy szöges fadarabbal agyonverte Van Pheir-t.

Egyesek szerint a mező Pierre Van Pheir nevét viseli (Pierre Van Pheir ejtsd: Piőr Fán Vér).

De az igazság az, hogy ennek a történetnek semmi köze nincs a Vérmező nevéhez.

Kutatásaim során rábukkantam az eredeti bibliára, mit még maga Mózes kezdett el írni (Isteni sugallatra). És a könyvek könyvében rábukkantam egy strófára. A teremtés történetéből az idők során kitöröltek egy sort, mely így hangzik:

"S legyen egy mezeje azoknak, s ottan, melyet neveztessék vala majdan el Vérek mezejinek, s lőn vala vérnek mezejit nevezhetik csak Vérmezőnek is vala, mert lőn talán nekiek nem tetszetős a Vérek mezeje név. Mondd el nekiek Mózes, hogy így akarom. S akkor lőn vala neked adakozék nagy jutalmat, de még nem mondám el miaz. Vidd hát hírűl Mózes kiválasztott népemnek, a hungridoknak (így nevezték akkoriban a magyarokat), hogy neveztessék el vala a Dél felőli vastevék istállója (Déli pályaudvar) mellett valalőn területet Kánaánnak, vagy Vérmezőnek."

Ez kérem az igazság, s most lehet, hogy a kormány, vagy a pápa, vagy az Esztergomi plébános megpróbál engem eltenni láb alól, vagy újabb világháború tör ki, de akkor is ez az igazság.

Ha valaki netán megkérdőjelezné a fent említett történetek hitelességét, ki kell ábrándítsam. Ez mind igaz, és azért tudom ilyen biztosan, mert a leírtak megtörténtekor én mindenhol jelen voltam. Hallottam a saját fülemmel, ahogy Isten Mózeshez szól, csak nem akartam beleugatni. Rólam csak azért nem szól a Biblia, mert elbújtam egy szikla mögé. 

Köszönöm a figyelmüket, s további kellemes tudattágítást kívánok.

Üdvözlettel:

Lekter professzor: pap, szinkronszínész, vese-kereskedő, trombita virtuóz, Éder mester matematika tanára, Godzilla megálmodója, kémikus, urológus (bár ezzel nem szeretek kérkedni), kalauz, festő (Picasso álnéven váltak ismertté műveim), pápa, valamint pecabolti eladó a Kistarcsai butik mellett. 

Sok hitvallás sokféleképpen közelíti meg ezt a kérdést. Van, amelyik azt mondja, hogy van, de nem evilági testben élünk tovább, van, amelyik azt mondja, hogy evilági testben újjászületünk, de nem ezzel a tudattal. Van amelyik azt mondja, hogy nincs élet a halál után, sőt olyan is akad, amelyik úgy tartja, hogy nincs is halál.

Würtzberg Sándor, neves filozófus barátommal beszélgettem a minap, és felvetettem neki a kérdést.

- Sándor, - kérdeztem - szerinted van élet a halál után?

- Nem tudom Lekter, - mondta - nézzük meg...

Azzal elmetszette önnön torkát. Én egy pár percig vártam, hogy túlvilági teste (szelleme) jelt adjon, s ezzel együtt tanúbizonyságot, de nem történt semmi. Így kénytelen voltam hívni a mentőket, de sajnos már késő volt. Elmentem a Szcientológiai egyházba, hogy érdeklődjek. Hauper M. Ede (a szcientológiai egyház neves papja) fogadott sok szeretettel. Neki is feltettem a kérdést, és igen hosszú, bár kevésbé kielégítő választ kaptam. Miután megkérdőjeleztem a vallása hitelességét (mert valahol az űrhajóknál elvesztettem a fonalat), azt mondta, hogy ez a vallás több, mint 50000 éves múltra tekint vissza. Miután megérdeklődtem, hogy honnan tudja, kidobatott. Fogtam hát a sátorfámat, és továbbálltam. Bementem egy református templomba, de innen kérdezés nélkül kiraktak. Minden nemű felháborodás nélkül folytattam a kutatást. Elmentem a budapesti zsinagógába, de sajnos zárva volt. Úgy éreztem, kezdek magamra maradni. Fellapoztam a Bibliát, a Tórát, a Koránt, de sehol nem leltem hiteles, tényeken, tapasztalatokon, és logikán alapuló választ. A legértelmesebbnek az tűnt, hogy Jézus feltámadt, mert ezt több "szemtanú" állította, de nekem valahogy nyitva maradt a kérdés. Végül úgy határoztam, hogy elmegyek Amerikába, hogy az ottani nézeteket is meghallgassam. De mivel Ferihegyen terroristának néztek, börtönbe kerültem. Ugyan csak két napot töltöttem bent, de ez éppen elég volt arra, hogy elgondolkodjak az életemen. Kénytelen voltam Magyarország határain belül kutatni a továbbiakban. Elmentem a Budai várba, hátha rábukkanok valami dokumentumra, mely eddig ismeretlen volt a világ előtt. Így is lett. A WC-ben az egyik téglára a következő felirat volt vésve: Ha tudni akarod van-e élet a halál után, nyomd be ezt a téglát.

Benyomtam. De nem történt semmi. Töröltem, s továbbálltam. Lementem a vár alatti barlangrendszerbe, hogy hátha találok valamit. Sajnos eltévedtem a sötétben, de két óra múltán kiszabadítottak. Úgy döntöttem, hogy, ha levegőben nem jutok külföldre, se busszal, akkor majd megyek gyalog. El is zarándokoltam Firenzébe, de csak sok turistát láttam, meg szép épületeket. És lefényképészkedtem egy Elvis imitátorral, aki valljuk be fogalmam sincs hogy került oda.

Mikor hazatértem, elkeseredésemben úgy határoztam, hogy felhagyok a kutatással. Leemeltem a polcomról egy könyvet, mely hétezer éves és óarameusi nyelven íródott. Fellapoztam és képzeljék el, megtaláltam a választ. A történet az ókorban játszódik. Egy Hyon Shoun Ga nevű japán filozófusról szól, aki az élet értelmét kereste, de valami egészen mást talált...

"Hyon Shoun Ga elmené hát Egyiptomba, hogy kutassa az életnek értelmét. Mikor nem találá sehol sem, úgy határozá, hogy egész más vidékre vándorol, hogy ráleljen az életnek értelmére. Elmene a messzi Kárpátok közé, s Bikeribe mene (Bikeri, Körösladánytól Dél-keletre eső határrész, ahol 9 régészeti lelőhely található. A lelőhelyeken található leletanyag mutatja, hogy e területen a Újkőkortól (i.e. 5000-2900-ig) kezdődően, a Késő-Középkorig (i.sz. 1301–1700-ig) folyamatosan emberi lakhelyül szolgált). Itt rálele egy még őnála is öregebb papírra, melyen egy felirat ékeskedék: "távol a kapu, nehéz a kulcsa, főleg ha az embernek üres a kulacsa". Hyon Shoun Ga nem lelé értelmét a feliratnak, így tovább indult. Egy barlangban tölté az éjnek éjjelét, s a feliraton gondolkoda. Sehogy se lelé értelmét, így mérgében megölé magát egy gallyal. A papírra hulló vér felforrott, s a felirat megváltozott. Az új felirat emígyen szólt: "Már a kapuban állsz, s a kulcs a kezedben, de miért áll egy gally benne a szemedben?". Hyon Shoun Ga felismeré, hogy ő bizony meghalt, s látá testét ott heverni a barlangban. Hyon Shoun Ga tovább létezé, s riogatá gyermekeket, de több haszna nem valék neki."

Ez a történet hiteles, mivel én írtam. Szóval a válasz a kérdésre, hogy létezik-e élet a halál után, az én válaszom az, hogy igen. Aki mást mond, az hazudik. Vagy nem.

Most nézzük a kérdést vallásoktól elfüggetlenítve. A szívműködés leáll. A légzés és a többi életfunkció leáll. Ezzel kijelenthetjük, hogy beállt a halál. Utána elégetik a holttestet (ravatalozzák), vagy úgy, ahogy van, egy ládába (koporsó) vetik és elássák. Nem valószínű, hogy a halott illetővel még találkozunk az utcán. Hogy a lelke tovább él-e, arról nincs adat. Csak elmebeteg "látók", "spiritiszták", "szellemekkel beszélők" állítják, hogy kommunikálnak a halott lelkekkel. Hogy megtudjam, hogyan működik a hullákkal való tárgyalás, elmentem egy ún. látóhoz, s elmondtam neki, hogy a halott nagyapámmal kívánok szót váltani. Gyertyákat gyújtott, kártyát vetett, "varázs" (üveg) gömböt bűvölt, s végül így szólt, Lekter professzor, a nagyapja itt van. Eleinte kissé meglepődtem. Mikor kimondta, hogy itt van, a függöny meglibbent (mint ha egy halott lélek suhant volna el mellette. Később észrevettem a függöny mögött egy ventilátort, ami a melegre való tekintettel volt a szobában. Na de mindegy. Szóval a nagyapám ott volt. A "látó" azt mondta, hogy kérdezzek valamit. Hát én megkérdeztem, mennyi az idő. A látó nem tudta (pedig nagyapám arról volt híres, hogy mindig tudta a pontos időt). Azt kérte kérdezzek mást, valami személyeset. Mondtam, hogy jó. Megkérdeztem, hogy hova a francba rejtette el nagyanyám arany nyakláncát, mert beadnám a zaciba.... Erre sem tudott felelni a látón keresztül a halott nagyapám. Ezt a látó azzal indokolta, hogy a túlvilágon már nem lehet tudni az itteni titkokat, és az idő is más mint itt. Mondjuk bevettem. Kérdeztem egy egyszerűt. Nagyapa... szeretsz engem?... A látó összeráncolta szemöldökét (remek színész lehetett volna a vénasszonyból), végül így szólt. Azt mondja szereti. Én egy kis szünet után azt mondtam, nem hallottam, hogy mondta volna. Erre a látó azt felelte, hogy persze, hiszen emberi fül nem hallhatja a holtak szavát. Próbált lenyűgözni a nem létező misztérikájával. Nem akartam filozófiai vitába keveredni az öregasszonnyal, úgyhogy szedtem a sátorfámat. Illetve szedtem volna, de egy igen termetes kopasz fiatalember utamat állta. Jah, elfelejtettem kifizetni a túlvilági szolgáltatást. Kifizettem mind az 5000 Ft-ot és odébbálltam. Sz*rom le, gondoltam, és hazamentem. Otthon aztán olyan iratokra bukkantam a fiókomban, melyek alátámasztják, hogy minden életfunkció leállása után egy embert, Jason E. Garfieldot  Floridában halottnak nyilvánítottak. A mellette lévő kórteremben pont abban a pillanatban felsírt egy újszülött, a kis George. Mikor az újszülött felnőtt (11 éves lett), azt állította, hogy emlékszik ki volt előző életében. Mindent el tudott mondani. Azt, hogy őt Jason E. Garfield-nak hívták, hogy ki volt a felesége, hogy hány gyerekük volt, hogy miben halt meg, szóval mindent. A kis George világszám volt, de akadt egy hitetlenkedő... én. Készítettem is egy interjút a kisfiúval...

- Mi volt a foglalkozásod, mielőtt újjászülettél?

- Ács voltam.

- Hány gyereked volt?

- Három.

- Név szerint?

- Michael, Tommy, és a kis Elizabeth.

- Kérlek folytasd: Jobb egy lúdnyak...

- Mi?

Ezzel le is bukott. 

Konklúzió, a mai kérdéssel kapcsolatban: A halál után lehet élet, de ez nem biztos. És minek törjük magunkat azon, hogy kiderítsük? Ha kipurcanunk úgyis kiderül...

Prof. Lekter. Szabó inas, pék, hivatásos télapó, vadkutató, cégvezető. 

A politika, mint azt tudják, a polisz, azaz rendőrség szóból ered. Ez azért van, mert az ókori görögországban a tolvajokat, csalókat, árulókat úgy nevezték, hogy poll (innen a pollen, a pokol szó), akik pedig a pollokat üldözték azok lettek a poll iss-ok, mely rendteremtőt jelent. Az idők folyamán ezek a szavak átalakultak, s így végül a politikus szó elvesztette igazi jelentését. De nehogy azt higgyük, hogy a politika szó nem létezett régen, mert nagyon is létezett. A germán harcosok használták először a politika szót a mai formájában (tehát így: politika), és ez az ő nyelvükön csoportos semmittevést jelentett.

A mai világban mindenki azt hangoztatja, hogy a politika rossz, a politikusok iskolázatlan marhák (lásd Torgyán...), és hogy három dologhoz értenek csak, melyek a lopás, csalás, valamint a hazugság. De ez nem igaz. A politikusok a világ egyes országainak vezetésére hivatottak létezni, és ez bizony nagy feladat, és nagy felelősség. Néha megalkuvásokkal jár, néha nincs más lehetőség, mint zsebre vágni egy két millát. Ezt el kell fogadnunk. És ha jobban belegondolunk a Magyar adófizetők igen kevesen vannak. Jó magyar szokás, hogy 4 órás bejelentett munkánk van, de mégis 6-8 órát lehúzunk, és a 4 óra utáni munkánkat nem hivatalosan, a köznyelvben csak úgy mondanánk, feketén hajtjuk végre. Ezek az órák után természetesen nem fizetünk adót. De ez teljesen mindegy is. Szóval a politikusok gyakorlatilag ugyan azt teszik, mint a szomszéd Laci bácsi, csak kicsit nagyobb összegekkel nem számolnak el saját maguk (azaz az állam) felé.

Gondolom senki nem gondol szép dolgokra, ha az APEH-ról van szó. Ez természetes, mert rendszeresen küldenek nekünk "szerelmes" levelet. De ez nem minden. Az APEH ugyebár az Adó- és Pénzügyi Ellenörző Hivatal rövidítése, de még maguk az APEH dolgozói sem sejtik, hogy van ennek a szónak még egy jelentése. Az Apeh (ejtsd: Ápéch) egy ókori arab szó, melynek jelentései: vérszívó ragadozó, halál, rettegésben tartó. Milyen különös az egyezés. 

De a mai kérdés, hogy mi is valójában a politika lényege, úgyhogy most térjünk rá kicsit erre a dologra.

A politika általunk ismert lényege, hogy kormányozza az országot, gazdagítsa a népet, tartsa a (jó) kapcsolatot más országokkal, stb., szóval ha az ország egy ház, akkor a politika a házmester. A házmester személyét a politikában rengeteg ember alkotja és ez a rengeteg ember elszántan dolgozik azon, hogy a nyugdíjasok több pénzt kapjanak, a diákok több támogatást, a kismamák tovább maradhassanak GYES-en... ezek az emberek a politikusok...

A politikusok között is természetesen van hierarchia. Ez fentről lefelé a következő (zárójelben leírom a munkakörrel járó feladatokat, valamint a kiváltságokat):

1. Köztársasági elnök (sok pénz, sok kézfogás, ünnepeken való megjelenés, általános tudatlanság)

2. Miniszterelnök (sok pénz+adómentes öndíjazás, beszédek megtartása, pártgyűlésnek álcázott legénybúcsúk lebonyolítása, kézfogások, többszöri kísérlet egy egész nemzet félrevezetésére, szándékosan kiszivárogtatott hanganyag/kép/mozgóképekről való nem tudás, ellenzéki párt végletekbe menő monoton szidalmazása a médiában/médián kívül, stb.)

3. Párttagok (Miniszterelnöknek való folyamatos imponálás,Köztársasági elnök/Miniszterelnök, pártelnök kisebb adományokkal, kisebb összegű pénzzel való támogatása, családi kassza duzzasztása, parlamenti közvetítéseken úgy tenni, mint ha aludnának, marhaságok és kevésbé marhaságok megszavazása, de csak akkor, ha a saját párt javasolja a dolgot, általános nem tudás)

4. Seggnyalók (részvétel az összes gyűlésen, állva tapsolás, éljenzés, Miniszterelnök, illetve Miniszterelnök-jelölt Istennek tekintése, a párt világi eszméinek hírdetése, stb.)

5. A nép (tűrhetetlen dolgok eltűrése, különböző, Miniszterelnök által megígért kiváltságok soha át nem vétele, nyomorba dőlés, stb.)

Ez a politikában a hierarchia. Mondhatjuk úgy is, hogy (a törvény szerint) illegális piramisjáték, melyben a felső réteg gazdagszik, míg az alsó csak fizet. Ilyen alapon első fokon életfogytiglanra ítélhetnénk az egész országot (ugyanis az ilyen rendszerben való részvétel bűn, függetlenül attól, hogy a kisemmiző, vagy a kisemmizett pozícióban foglalunk helyet). Tehát a politika lényege, hogy legálisnak tűnve mozgassa, és életben tartsa ezt a piramist. Néha ugyan érkeznek fiatal politikusok, akik azt hirdetik, hogy mindent meg kell reformálni, és hogy nem kell eltűrni a hazugságokat, de valljuk be egy bizonyos összeg felajánlásával még magát a Pápát is hallgatásra lehet bírni...

Tehát röviden: A politika lényege, hogy a nép adófizető, de legalábbis dolgozó rétege anélkül semmiződjön ki, hogy ezért a politikát okolná, de ha mégis okolja, akkor a politika úgy tüntesse fel magát, mint hibátlant.

Egy kicsit kanyarodjunk el más irányba. Azt érdemes tudni, hogy 1734 Augusztus 25-én született Mitterpacher Lajos, egyetemi tanár, mezőgazdász, jezsuita szerzetes, aki az egyetlen olyan személy a világpolitika történetében, aki becsületes, szerény, gyakorlatias, és valóban hasznos volt. No de mindegy. Ami volt, elmúlt...

Prof Lekter. Urológus, közgazdász, uborka kovászoló mester, hantás, orvostanhallgató, jogász, öregember, asszisztens, hidegburkoló, Dr. Bubó rajongó, Nobel-díjas fizikus.

Ez a kérdés nehezebb, mint gondolnánk. Ha a Bibliát vesszük alapul, akkor a Sátán létezése megkérdőjelezhetetlen. Ha egyéb vallási alapokra helyezzük a kérdést, akkor nem feltétlenül Sátánként találkozunk a jelenséggel, hanem Gonosz, Ördög, Minden Roszz Okozója, stb. néven fedezhetjük fel a fogalmat, mint létező, vagy szimbolikus alakot. Tehát, ha vallási szemszögből nézzük a dolgot, akkor a válasz: igen. De mi van, ha ateista, vagy csak hitetlen, mindent tényekre alapozó szemszögből nézzük a kérdést?

Mint tudjuk, 1953 Január 13-án történt a Jugoszláv alkotmányreform. Ez abból a szempontból érdekes, hogy ugyanebben az évben, csak valamivel később, Augusztus 12-én robbantották fel Szibériában az első hidrogén bombát (a Szovjetunió).

Az ókori Egyiptom földjén volt egy törzs, melyről gyakorlatilag senki sem tud (csak én). Úgy hívták őket, hogy Ueskhök (ejtsd: Üszkök). Az ő hitvilágukat fogom most bemutatni kicsit részletesebben, hogy megértsük a hidrogén bomba jelentőségét, a Sátán létezésének bizonyítása (vagy éppen cáfolása) érdekében.

Az Ueskhök Egyiptom egyesítése idején (Kr.e.3000) igen nagy hatalommal bíró nép volt. Ők már akkor demokratikus államformában éltek (még parlamentjük is volt, melyet a mai világ csak Babiloni toronyként ismer). Sajnos Ménész (egyes forrásokban Mina) egy rosszul dokumentált figura a világtörténelemben. Ugyanis Ménész nem egyiptomi volt, hanem Ueskh és e csodálatos nép miniszterelnöke. Ő egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot. Tehát az Ueskhök hitvilágában a Sátán az a személy volt, aki a Görög mitologiából ismert Prométeuszt agyonverte. Jelképeiken (festmények, rézkarcok, vésetek, rajzfilmek) ezt úgy ábrázolták, hogy a Sátán, Ueskh nyelven Hudroghus (ejtsd: Hüdrógusz), vízzel oltja ki Prométeusz tüzét. Nos, mint azt bizonyára mindenki tudja a víz kémiai összetétele H2O, azaz egy bizonyos arányú oxigén és HIDROGÉN vegyület. Szóval miután Hudrogus kioltotta Prométeusz tüzét, az Ueskhök nagyon fáztak, olyannyira, hogy népük utolsó egyede (annak ellenére, hogy rajtuk kívül mindenki ismerte már a tüzet) halálrafagyott Kr.e. 1467. okt. 3, délután 17:52:11 körül. Ezért van az, hogy az Ueskhök a Sátánt a vízzel, (Hüdrógusszal) tehát a hidrogénnel azonosították. Ebből az következik, hogy a Szovjetunió által Szibériában felrobbantott hgidrogén bomba (mely nyilvánvalóan nagy pusztítást végzett) gyakorlatilag a Sátán újjászületése volt. Tehát innentől kezdve bizonyosak lehetünk abban, hogy Szásáéknak köszönhetően a Sátán újra köztünk él, még ha pár ezer évre vissza is volt szorítva.

Végső konzekvencia gyanánt csak annyit írnék, hogy nem szabad bedőlni, amikor az iskolában a kémia tanár a hidrogén csodáiról mesél. Legyünk tisztában azzal a ténnyel, hogy a kémia tanárok a Sátán személyes testőrsége, és küldöttsége, akik arra hivatottak létezni, hogy terjesszék a hidrogén, ezzel együtt a víz imádatát. Ezen felül ugye tudjuk, hogy a Föld 71%-a víz. Ez sem volt ám mindig így! Az évezredek során (az Ueskhök kihalása után) a víz lassan kezdte el beborítani a Földet. És azóta is az emberiség elpusztítására törekszik. Óvjuk hát gyermekeinket, s az embereket a víztől, mert nem más a víz, mint maga a Sátán.

Prof. Lekter: Fodrász, geológus, hullaboncoló, mesterlövész, Al Pacino magyarhangja, Érdemes művész és állatorvos.

Egy igen fontos téma ez, mellyel szembesülnie kell az egész világnak. A határtalan és esetenként gátlástalan és ugyanakkor tudatos pusztítás egy olyan fokára érkeztünk, ahol már nem nyerhetünk bűnbocsánatot. Nincs másról szó, mint a répákról. A répák egy ártalmatlan népcsoport, mely sosem ártott az emberiségnek, sőt, senkinek és semminek nem ártott. A világ mégis nekikezdett az írtásuknak. Az idők folyamán négyféle répanép alakult ki. Kezdetben a sárgarépák, később (szinte egyidőben) megjelentek a cukorrépák és a fehérrépák, és később a vadrépák. A sárgarépák békés élőlények, melyek nem érdemlik meg azt, amit az emberiség tesz velük. A pusztítást. Íme egy répaellenes propaganda 1977-ből (egy plakáton volt olvasható, mely egy répát ábrázolt, ami épp egy gyereket szúrt át):

"Elsősorban levesek ízesítésére, hidegkonyhai, konzervipari készítmények elkészítésére alkalmas, de bébiételek is készíthetők belőle. A nálunk termett fajták 8 mg karotint, de szénhidrátot, B-vitamint és kevesebb C-vitamint is tartalmaznak."

A vadrépákat vegyszerekkel kezdte írtani az ember, a fehérrépák ugyanolyan szerepet töltenek be, mint a sárga társaik, a cukorrépát pedig bedarálják, hogy megkaphassák azt a fehér (droghoz hasonló) kristályos anyagot, mellyel önző ételeiket/italaikat édesíthetik. Mindez ellen a hatóságok semmit sem tesznek, mert maguk is részesei ennek a förtelmes folyamatnak.

Nos, én azt mondom, hogy fordítsuk meg a helyzetet. Mi lenne, ha a répák fellázadnának? Azt hiszem beláthatatlan következményekkel járna, hiszen a répák szívósak. Mi persze nem csak pusztítjuk őket. Sok répa fogságban él (konzerv). Ez kérem megengedhetetlen. Ha hagynánk élni a répákat, akkor a környezetünk válságos helyzete is javulna. Gondoljunk csak bele. A répa nő, nő, nő és aztán elrohad. Ahogy az emberek is öregszenek és meghalnak. Ez a természet rendje mellyel együtt kell élnünk és nem hasznot húzni belőle (ahogy azt a taoisták vallják). Kinek van joga ahhoz, hogy ítélkezzék egy répa fölött? Ki dönti el, hogy egy répának vesznie kell-e? Természetesen maga az ember, aki még arra is képes, hogy a saját fajtáját öldökölje. Erre a répák sose lennének képesek. Ők tisztában vannak azzal, hogy egymás nélkül nem élhetnek boldogan. Sajnos az evolúció során a répákban nem alakult ki védekezési mechanizmus (ebben hasonlítanak a karfiolokra is), ezért nem képesek megvédeni magukat az Ember ellen. És ezt az emberiség ki is használja. "Ha a világ összes répáját kihúznánk a földből és összeragasztanánk őket, akkor felérnénk vele a Mennyországig!" (vallották a babiloniak). És ennek is mi lett a vége: zűrzavar. És miután a répákat hibáztatták a zűrzavarért, elkezdték pusztítani őket. Nem egyszerűen kettévágták, vagy lenyilazták a répákat, hanem a legbarbárabb módját választották a gyilkosságnak: élve elfogyasztották őket. És ez a helyzet mai napig egyre csak durvul. De persze a világ csak folyik tovább a maga medrében, nem törődve a répákkal, melyek akár életeket is menthetnének. Engedjenek meg egy csepp iróniát: Gratulálok VILÁGEGYETEM! Újabb remek ötleteidnek köszönhetően előidézted a répák pusztulását (nem beszélve a karfiolokról, krumplikról, fokhagymákról és a bengáli tigrisekről). A vegetáriánusoknak pedig azt üzenem, hogy inkább egyék meg fajtársaikat, mint hogy ártatlan élőlényeket pusztítanak el, puszta finnyásságból. Egy vérengző nyúl (rágcsáló ugye) sokkal több veszélyt jelent csodálatos fajunkra, az Emberre, mint egy békésen hízó répa. 

Köszönöm a figyelmet.

Prof. Lekter: Csatornatisztító, elnök, parittya készítő mesterember, tetőfedő, orvos, gátlástalan hazudozó, programozó, humánpolitikai referens (?), telefonos operátor, gátőr, kutas, szarkeverő, showman, taoista mester, fegyenc, glutamin nyerőgép kifejlesztő szakmanager, fogász, edző, részvényes a MiZo-nál, termeszvárelpusztító, vallási vezető, segédszerkesztő a vidámvasárnapban, megrögzött alkoholista, hárfa oktató, török, kofa, kárpitos, gumis, porszívó ügynök, polgárőr, juhász, varga, esperes (California államban), hajadon, a konzervativizmus és a kapitalizmus feltalálója, hivatásos fluxuskondenzátor szerelő, kombájn logisztikai manager, és végül de nem utolsó sorban püspök.

U.i.: A rendőrség már igen csak a nyakamra jár, így kénytelen leszek legközelebbi blogbejegyzésemet XIV Benedek pápa álnéven publikálni.

Üdv.

Lekter professzor: tolvaj, a 6. mesterlövész, a nemzet csalogánya, táncoló talpak tulajdonosa, szakács és Michael Jackson gyilkosa (de erről kérem hallgassanak)....:) 

Azzal szeretném kezdeni, hogy elnézést kérek a kedves olvasóktól, hogy ilyen sokáig nem adtam hírt magamról. De most újra itt vagyok, és készen állok arra, hogy felvilágosítsam a világot. Mai okfejtésem címe: Anélkül, azaz "a" nélkül. Képzeljük csak el, milyen volna, ha a magyar nyelvből eltávolítanánk az "a" betűt...

Nos, előszöris egy kis történelem.

I.e. 1900 körül (azaz a bronzkor eleje tájékán) történt az akkori Hjdúnns településen (mai Hajdúnánás), hogy az ott élő népcsoport, a maulájok (nem összekeverndő a malájokkal), akik egyébként arról voltak híresek, hogy némák voltak, rájöttek, hogy a hangos kommunikációval talán több információt és pontosabban juttathatnak el egymáshoz. Így beszélni kezdtek. Mindenki össze-vissza beszélt, mert nem volt közös nyelvük. Ekkor a mauláj törzsfőnök kitalálta, hogy egységes nyelvet fog alkotni népének, ezzel beszüntetve a babilonhoz hasonlatos zűrt, s zavart. A mauláj ábécé igen csak szegényes volt, de legalább volt. A betűk leírása után megegyeztek, hogy melyik betűt hogyan kell ejteni, valamint szavakat kreáltak a betűkből, s végezetül jelentéssel ruházták fel azokat. Íme egy kis ízelítő:

(ne tessék meglepődni, említettem, hogy a mauláj ábécé elég szegényes)

őz=e

barack=ee

nyílvessző=u

dárda=ue-e

Európai Unió=eu

tojás=uue-e-e

szörfdeszka=uu

megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért=uu-e-e-u-ee-uue-eue-uuu-euue-e-e-e-e

Ez a kis szótár remekül tükrözi, hogy valóban szegényes volt a maulájok ábécéje. Erre aztán ők is rájöttek, ezért bővíteni kezdték azt. Így csatlakozott később a "t" betű, az "r", a "k", stb; és legvégül, i.e. 1136-ban az "a". később a mauláj törzs csatlakozott a hun néphez, akik átvették a mauláj ábécét. Így született valójában a magyar nyelv.

De nézzük meg, mi történne, ha a mai nyelvezetünkből eltávolítanánk az "a" betűt.

H* sz*mít*s*im nem cs*ln*k, *kkor h*t*lm*s z*v*rodotts*g kezdene ur*lkodni M*gy*rorsz*gon. Nem cs*k * hiv*t*los ügyeket nem lehetne norm*lis*n elintézni, de megbénuln* * kommunik*ció mindenhol. Ennek eredménye képpen kénytelenek lennénk *t*llni *z eszperente nyelvre, de ez sem segíthetne, mert egy idő ut*n mindenki *gyvérzést k*pn* * rengeteg "e" betűtől. Sok*kb*n felmerülhet * kérdés, hogy ez v*lób*n ig*z-e. H*t kérem tessék megprób*lni, hogy egy n*pig nem h*sználunk * betűt. Menjünk el v*s*rolni, hozzuk el *z *utót * szervízből, s*többi.

Nos  a viszont látásra, vagy ahogy azt a maulájok mondanák: e-uuu-euue-e-e!

Prof. Lekter. Biokémikus, szalamandra kutató, böllér, és villanyszerelő.

A lopás bűn. De vajon bűn-e kiszabadítani egy szabadnak született állatot (teszem azt egy pingvint) az ember kreálta börtönből, melyet állatkertnek hívnak? A lopás bűn! A jog szerint mindegy, hogy mit lopunk, a lopás lopás marad a lopás tárgya nem számít. Sem a lopást megelőző jó szándékú indíték!

Szörnyű látni szegény magatehetetlen pingvineket, ahogy nyomorúságos életük perceit azzal kell tölteniük, hogy az embereknek mutogatják magukat. Nyilvánvaló tehát, hogy ez esetben a jó szándék azt diktálja, hogy szabadítsuk ki őket.

De vajon hogyan lehet kijátszani az állatkert biztonságőreit, az állatkerti gondozókat, az állatokat? A dolog nagyon egyszerű. Első lépésként meg kell találnunk a megfelelő álcát. Az ellopni kívánt állat határozza meg az álcánkat. Ha például egy pingvint akarunk ellopni, a legcélszerűbb, ha pingvinnek álcázzuk magunkat. Ez persze nem vonatkozik a struccokra, a krokodilokra, a kígyókra, és a lajhárokra. Ezeket az álcákat nagyon költséges beszerezni. Tehát, beöltözünk pingvinnek, és amennyiben van rá lehetőségünk, tanulmányozzuk a pingvinek szokásait, jellegzetes mozgásukat, stb., a hitelesség kedvéért. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a tervezés. Jól meg kell tervezni, melyik oldalról hatolunk be az állatkertbe. Célszerű azon a falon átmászni, amelyik a pingvineket választja el a külvilágtól. Ha bent vagyunk azt hihetnénk, ilyen könnyen ki is lehet jutni. Ez tévedés. A pingvinek egy különleges védelmi rendszert alakítottak ki magukban. Ha veszélyben érzik magukat először határozott mozdulattal megtámadják az ellenfelük nemi szervét a csőrükkel, ha ez nem hatásos, akkor segítségért kezdenek kiabálni, ha ez sem működik akkor öngyilkosságot követnek el, vagy felhívják telefonon a harcias szurikátákat. Nos, elhihetik, hogy egy negyven fős szurikáta sereggel nem könnyű elbánni. Ha bejutottunk akkor jön a neheze. El kell érnünk, hogy a pingvinek befogadjanak maguk közé. Ennek érdekében célszerű lehet, ha felszedünk egy pingvin lányt, vagy (ha egy hölgy a tolvaj) pingvin urat. Ez után hosszú időnek kell eltelnie, hogy manipulálni tudjuk a pingvineket. Fel kell építenünk a pingvin személyi kultuszunkat, és a pingvintársadalom élére kell törnünk. Ha sikerrel járunk a jutalom sem. Ha ügyesek vagyunk és teljes mértékben be tudtunk épülni a pingvinek közé, akkor neki láthatunk átásni az állatkert fala alatt. Ehhez természetesen az ekkor már manipulált és behódolt pingvinek segítséget nyújtanak. Így együttes erővel akár az összes pingvint megszabadíthatjuk, de itt még nem ér véget a küldetés. El kell őket vezényelnünk a hazájukba a déli-sarki tengerekhez. Ha odaértünk fedjük fel kilétünket és meneküljünk.

Ám van egy másik verzió is. Ha az állatot háziasítani szeretnénk. Ehhez nem kell álca, nem kell túl sok idő, és még "túl" közeli kapcsolatba sem kell kerülnünk a kiválasztott egyeddel. Ha például egy bengáli tigrist, vagy egy grizzli medvét akarunk háziasítani, akkor gondoljuk át, hogy valóban ezt akarjuk-e, és ha arra jutunk, hogy igen, akkor írjuk meg a végrendeletünket, béreljünk egy sír helyet a legközelebbi temetőben és már bele is csaphatunk. Ha azonban egy kisebb állatot akarunk meglovasítani, akkor a következő a teendő:

Vegyünk hosszú kabátot, ami legalább egy mérettel nagyobb, mint amit amúgy viselnénk (XL-es méret esetében XXL-es méretet), az egyik belső zsebébe helyezzünk állatkerti kaját, a másikba egy szendvicset (hátha megéhezünk az akció után), az oldalsó zsebekbe kerüljön egy két méteres zsinór (spárga), gyufa, vagy öngyújtó, zippo benzin, egy szatyor, barack kompót, egy gally, két piros mosolygós alma, és egy síp. A délelőtti órákban, vagy este felé menjünk az állatkertbe, mert így kisebb az esélye annak, hogy lebukunk, ugyanis lényegesen kevesebb ember tartózkodik az állatkert területén, mint a délutáni órákban. A kiválasztott állat ketrecéhez érve vegyük elő a szatyrot, a spárgát és a zoo kaját. Ebből találjuk ki gyorsan, hogy építhetünk csapdát. Amikor kész a csapda, a síppal próbáljuk meg odacsalogatni a kiválasztott állatot a csapdához. Ha elkaptuk locsoljunk sok zippo benzint a földre és gyújtsuk meg. Szóljunk a gondozóknak, hogy tűz van. Míg a tűzzel vannak elfoglalva, nem fognak törődni a kabátunk alá rejtett állattal. Kezdjünk el futni a kijárat felé, és ha egy biztonsági őr az utunkba áll vágjuk hozzá a barack kompótot, valamint az almákat. Ha kiértünk az állatkertből, és a biztonsági őr még a nyomunkban van, dobjuk a lába elé a gallyat. Száz százalék, hogy elesik benne. Ezután szívódjunk fel. Szálljunk fel az első tömegközlekedési eszközre és máris eltűntünk a nem kívánt szemek elől. Ha a terveinkbe hiba csúszna, habozás nélkül vessünk véget az életünknek. Ha az állatot hazavittük, neveljük meg rendesen, oltassuk be, és óvjuk a közvetlen napfénytől.

Nem nagy ördöngősség, de ha egy mód van rá, inkább nézzük meg ezeket az állatokat az állatkertben, és ne lopjuk el őket. Ha muszály valamit lopnunk, inkább lopjuk (el) a napot. Bár a lehűtésével akadhatnak problémák, de csak megoldjuk valahogy. És ne feledjük: Minden lopás bűn, de nem minden bűn lopás, és nem minden arany, ami fénylik.

Óvjuk a rozsomákokat.

Lekter professzor.

Alagútásó, közgazdász, koldus, nyerőgép szerelő, filozófia docens, kalmár, és jelenleg elítélt. 

Nem régiben diskurálgattam egyik jó barátommal Jürno Isaac Feglfelddel a tortakészítés csínjáról-bínjáról, és elmondhatom, hogy ma már szinte professzionális tortakészítő vagyok. Persze ennek semmi köze a mai témámhoz, csak gondoltam megemlítem.

A mai témám az, hogy vajon miként válhatunk egyszerűen tudatlanokká, és analfabétákká. A dolog nem olyan egyszerű, mint azt első hallásra gondolnánk. A dolog nem annyiból áll, hogy eltervezzük, mától hülyék leszünk, hanem egy hosszadalmas folyamat végeredménye. Van akinek akár több hónapba is beletelhet, hogy teljesen hülye legyen, van akinek pillanatok alatt sikerül, és van aki mindig az volt (és jó eséllyel az is marad). Gondoljunk csak bele. Bemegyünk a közértbe azzal a megbízással, hogy vásároljunk tíz tojást, egy kenyeret, öt zsömlét, valamint egy cigarettát. Mikor betoppanunk a boltba, felkapunk egy kosarat és nekilátunk a vásárlásnak. Bepakolgatjuk a zsömit, a kenyeret, kérünk tíz tojást, valamint a kasszánál egy cigarettát. Fizetünk és távozunk. Ha igazán hülyék lennénk, akkor már a betoppanás pillanatában kezdődnének a gondok.

1. Nem vennénk észre, hogy az ajtó befelé nyílik, csak hosszas rángatás után, mikor egy öregasszony kijön rajta.

2. Túl hülyék lennénk hozzá, hogy rájöjjünk, ennyi tételt nem tudunk kézben a kasszához vinni, ezért nem veszünk magunkhoz kosarat.

3. Hosszú percekig gondolkodnánk rajta, hogy mi is az a zsömle. Végezetül kivennénk a pultból egy kiflit, két croissant-ot, egy kakaóscsigát, és egy túróstáskát.

3. A kenyér helyett zsömlét vennénk.

4. Már alig bírjuk kézben tartani az eddig vásárolt termékeket, de azért elmegyünk a hentespulthoz, hogy kérjünk tíz tojást. Persze innen el is küldenek minket, lévén nem a hentespultnál van a tojás.

5. Mikor megszereztük a tojásokat mindent leejtenénk. Aztán értetlenkedve háborognánk a takarító néninek, hogy miért nincs itt valami szatyor, hogy ne kézben kelljen vinni az árut.

6. A takarító néni elküld minket a pi*ába, így kénytelenek vagyunk előlről kezdeni a vásárlást. Ekkor vesszük észre: nahát, itt vannak kosarak.

7. A kasszához érve, mikor az eladó kérdezi, hogy kérünk-e még valamit, kérünk egy cigarettát. Meg kérdezi milyet? Erre persze nem tudunk válaszolni, mert nem tudjuk elolvasni, hogy milyen cigaretták vannak. Így azt feleljük, kéket. Kék mit? Kérdezi joggal az eladó néni, miközben mögöttünk már kisebb sor kezd kialakulni. Kék... mindegy, más nem lesz.

8. Kifele menet nem tudunk kimenni, mert az ajtó még mindíg befelé nyílik és ezt az agyunk nem hajlandó elfogadni.

9. Mikor végre kijutunk elcsúszunk a lépcsőn, és mindent elejtünk. Hazaérve, mikor megkérdezik hol voltunk, csak annyit mondunk: nem tudom.

Erről lenne itt szó kérem szépen.

De, hogy mi, művelt, vagy csak értelmes emberek elérjünk egy ilyen szintre, az hosszú munkát igényel. Első dolgunk, hogy kiiktassuk a homloklebenyünket, ami többek közt a gondolkodás, a problémamegoldás, és a tervezés funkcióit látja el. Falcsonti lebenyünkben hosszas agykontroll után ki kell kapcsolnunk a felismerés funkciót, végül halántéklebenyünkben módosítanunk kell a percepció (felfogás), és a beszéd funkciókat. Ez a folyamat eltarthat egy darabig (akár 4-5 hónap folyamatos agykontroll). Ha sikerült, máris teljesen hülyék lettünk. Ám van még egy-két dolog, ami fontos. Gyakoroljuk azt, hogy nem írunk. Ugyanis a halántéklebeny egyik fontos funkciója még az emlékezés, melyet úgy lehet leépíteni, ha nincs mire emlékeznünk. Ha sokáig nem írunk, és nem olvasunk, akkor egy idő után ezeket a képességeinket is sikeresen elveszíthetjük, hiszen halántéklebenyünk emlékezés funkciója nem tud emlékezni arra, hogy miként írtuk le a betűket. Ha ezzel is készen vagyunk, bátran kijelenthetjük: HÜLYÉK VAGYUNK! 

Az egyetlen ember, akinek sikerült szándékosan művelt emberből teljesen hülyévé válnia, annak a nevét sajnos nem árulhatom el.

Professzor Lekter. Földmérő, szakács, illegális szeszlepárló.

U.I.: Továbbra is várom a kérdéseket, akár névtelenül is a megadott címre, vagy ide, komment formájában.

Azt hiszem két, vagy három napja nem írtam semmi értelmetlent. Hogy miért is van ez? Mert elszállt az ihlet. Most is csak ülök itt és érzem ahogy az apró izzadságcseppek legurulnak a homlokomon, mert annyira próbálok kitalálni valami érdekeset. Írhatnék politikáról, de minek? Írhatnék a leguánok párzási szokásainak kialakulásáról... de minek? Inkább azt írom ma le, hogy mi az ihlet, és hogy miért száll néha csak úgy el. A dolog egészen egyszerű. Az ihlet nem más, mint inspiráció, vagy valamiféle belső sugallat, a lelki és szellemi fejlesztés mozgatórugója, amely a kreativitással járó alkotókészség révén innovációt, azaz szakmai fejlesztést, vagy gyakorlatban is megvalósuló újításokat eredményez. Ez maga az ihlet. De miért, és hogyan száll el? Mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, előbb nézzük meg, hogyan alakul ki?

Az embert sok behatás éri élete folyamán. Ha művészi alkotó tevékenységet végző embert nézünk (író, festő, zenész, stb.), akkor a pozitív behatások következménye az ihlet. Ha negatív behatás éri az ilyen embert, akkor is kialakulhat ihlet, csak ebben az esetben az alkotómunka végeredménye is más. Ám olyan is adódhat, hogy az embert egy ideig semmilyen komolyabb behatás nem éri. Az ügyesebbek (mondhatni profik) ezt a problémát úgy hidalják át, hogy egy, a múlban történt behatásra gondolnak, vagy egy olyanra, amely valószínűleg nemsokára bekövetkezik. Viszont az amatőr művészek nem mindíg képesek "átvészelni" az ilyen időszakokat. És amikor nem történik velük semmi, akkor az ihlet elszáll. Nincs ami megmozgassa a fantáziájukat.

De van mégegy fontos kérdés, csak hogy ne hozzak szégyent eddigi munkásságomra.

Hova száll az ihlet miután elhagyja az alkotót?

Az ihlet szót már a görög mitológiában is felfedezhetjük. Csak itt még nem inspiráció a jelentése, hanem, mint élőlény jelenik meg. Ez az élőlény egy denevér. A görög mitológiában ismeretes istenségek mellett (Zeusz, Pallasz Athéné, Aphrodité) létezett egy isten, akiről a kutatók, tudósok nem számoltak be. A történelemkönyvekben sem olvashatunk róla, mert szándékosan elhallgatták a világ elől ezt a nagyon fontos információt. A denevér a harmónia, az együtt élés, a szeretet, és a hit jelképe, elnevezése pedig Ichleet (ejtsd: Iklét). Egy monda szerint egy nap Zeusz elküldte Ichleet-et a zsidók istenéhez, kit Istennek neveztek, s üzenetet küldött vele, hogy mit szólna Isten, ha Zeusz és ő szövetséget kötnének. Ez lett volna az égi dualizmus. Az egész világot nehéz kézben tartani, így Zeusznak (bár állt még mögötte pár istenség) segítségre volt szüksége. Kihez fordulhatott volna, ha nem magához a világ teremtőjéhez. A bökkenő csak az volt, hogy más dimenzióban éltek. A két dimenzió közti egyetlen kapocs pedig az a világ, melyben mi emberek élünk. Így Ichleet csak denevér formájában kelhetett át a világon (Kréta szigetéről indult, és az Északi-sarkra kellett volna jutnia, mert a télapó itt nyitotta volna ki a két dimenzió közti kaput), de mivel az akkori emberek - csak úgy, mint a maiak - nem kedvelték a denevéreket, sőt, kifejezetten féltek tőlük, valahol a mai Svédország területe fölött levadászták az isteni denevért. Így a hír nem jutott el Istenhez. Persze Ichleet, istenség révén újjászületett egy barlangban és visszaszállt Zeuszhoz, akinek nem volt szíve többé elküldeni őt. Pár évvel a történtek után Pallasz Athéné (a háború istene) csúnyán megbántotta Ichleet-et a testére utaló cinikus kijelentésekkel, aki úgy reagált a dologra, hogy csak úgy elszállt.

Ebből is láthatjuk, hogy az ihlet néha csak úgy elszáll, mert valami negatív behatás ér minket.

A kérdésre a válasz pedig, hogy természetesen az Északi-sarkra, hogy a télapó segítségével (aki a dimenziók közti kaput őrzi) eljusson Istenhez, aki egy szép napon visszaküldi majd hozzánk az ihletet.

Professzor Lekter. csavargó, targoncavezető, miniszterelnök, gépész, és nehézgépkezelő a Flórián téri építkezésen.

A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe. A Biblia szerint Jézus - pénteki keresztre feszítése után - a harmadik napon (vasárnap) feltámadt. Halálával megváltotta az emberiséget bűneitől, és győzelmet aratott a halál fölött. Az eredileg zsidó ünnep (pészah) az egyiptomi rabságból való szabadulás ünnepe volt.Továbbá ilyenkor tartják a napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepeket is. 

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

U.I.: Nem tudom tudják-e, hogy 1945 ápr. 4-én pontosan 65 évvel ezelőtt született meg Daniel Cohn-Bendit, aki az 1968-as francia diáklázadások egyik vezetője, napjainkban pedig az EZESS (Európai Zöldek - Európai Szabad Szövetség) frakció társelnöke és képviselő az Európai Parlamentben.

Kiegészítés:

Az Európai Parlament az Európai Unió parlamentáris testülete, melyet az EU állampolgárai közvetlenül választanak 5 éves időtartamra. Más európai szervezetektől eltérően az Európai Parlament az egyetlen, amelyet közvetlenül választanak és törvényhozói joga van.

Fontos továbbá tudni, hogy Taki István (Kaposvári juhfarm vezetője) barátommal kiderítettük, hogy 1451 Április 4-én Firenzében nem történt semmi különös.

Professzor Lekter filmkritikus, bányász, juhász, gépész a piliscsabai uszodában, geológia professzor, fizika-, járványtan-, quantumfizika docens, esperes, kosárkészítő, szabadkőműves, építész, bencés szerzetes a ferences rendben, jogász, fogtechnikus, utcaseprő, lókolbász készítő mester, újságíró, gazember, libapásztor, gondnok, portás, call centeres munkatárs, logisztikai szakmanager (akármi legyen is az), gumis, behajtó, kula, nőgyógyász, urológus, és még sok más.

Mégegyszer kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

...holnap egy túzok, tartja a közmondás. Ez annyit tesz, hogy jobb ma egy kicsi, mint az ígéret, hogy holnapra (ami bizonytalan) többet kapunk. Hogy igaz-e a mondás? Meglátjuk...

Nem tudom mennyire jártasak a kedves olvasók a biológiában, valamint a földrajzban, de azt mindenkinek kötelessége volna tudni, hogy Jamaicában, a Bahama-szigeteken, Grönlandon, valamint Pápua Új-Guineában nem élnek verebek. Ezzel szemben viszont ellepték egész Európát (leszámítva Olaszországot, ahol igen kevés példány él). Az Egyesült Államokban is igen elterjedt ez a faj, és Ázsiában sem kap szívrohamot senki, ha lát egy verebet. De nézzük csak, mi a helyzet a túzokokkal? A túzok egy rendkívül védett faj (a darualakúak rendjébe tartozik), melyből Európában alig 15000 példány él. Ezért van az, hogy ezeket a gyönyörű állatokat elég ritkán lehet látni. Igen jellegzetes "földlakó" madár, hiszen hasonlít egy közönséges pulykára, de szárnyai segítségével akár hosszabb távot is gond nélkül megtesz a levegőben (nem úgy, mint azok a szemét pulykák). Kaufemann Guildenstern, a svájci túzok kutató az egyetlen ember a földön, aki történelmi visszatekintést írt a túzokról. Engedjék meg, hogy az ő könyvéből (A varázslatos túzok) idézzek egy pár sort.

"1945. Ápr. 23-án (nem sokkal Keviczky László születése után) lelőttek egy túzokot, valahol a Tisza mentén. A lelőtt madarat nem találták meg, így holtteste ott maradt a víz partján. Négy héttel később egy arra járó játszadozó kisfiú megtalálta a túzok holttestét. Egy kis abroszba csomagolva hazavitte, és odaadta anyjának, hogy az készítsen belőle vacsorát. Így is lett. Miután megvacsoráztak, mindenki elment aludni. Reggelre az egész családot holtan találta Pista, a postás. Mikor a holttesteket felboncolták kiderült, hogy a túzok húsának, illetve származékainak semmilyen nyoma nem tlálható a hullák szervezetében."

Ezt a rejtélyt egészen mostanáig nem tudták megoldani. De én két nappal ezelőtt leültem az íróasztalomhoz és tíz perc alatt megoldottam a kérdést. Az történt, hogy a túzok nem halt bele a lövésbe, csak eltört a gerince, ezáltal mozgásképtelenné vált, így a gyermek okkal feltételezhette, hogy a madár halott. Mikor otthon az anya bepácolta, még mindíg élt szegény pára. Mikor rácsukták a sütő ajtaját, akkor már valószínűleg halott volt. A mai világban még mindíg azt hiszik (még a kiváló tudósok is), hogy a túzoknak van szíve. Ez nem igaz. A túzok mechanikusan működik, nem kell neki szív az élethez. Közvetlenül a szaporodási idő előtt, a kifejlett kakasok nagy kiterjedésű territóriumot foglalnak el, hogy senki, még az emberek se lássák, hogy mi is történik valójában. Különböző hangokkal, önmutogató, fenyegető magatartással próbálják megfélemlíteni riválisaikat, és az arra kószáló egyéb állatokat. A tojók felé jellegzetes táncot lejtenek. Fejüket hátrahajtják, faroktollaikat felmerevítik, szárnyaikat kifordítják, torokzacskóikat felfújják. Ezeket a tevékenységeket nevezzük dürgésnek. A dürgés szó pedig a török kötü durum szóból/szavakból ered, mely veszélyt, vagy veszélyes helyzetet jelent. Én csak azért tudom ezt, mert túzoknak álcázva magamat, belopóztam a párzási "zónába" és így figyeltem meg az állatokat. A tojó a földön kisebb mélyedést váj és fűvel béleli ki. Fészekalja 2-3 szürkészöld, barna foltos tojás. A költési idő 20-28 nap. A csibék fészekhagyók, néhány óra elteltével követik a tojót, mely még 4-6 hétig gondoskodik róluk. Mivel csak egyszer költenek évente és kevés tojásuk van, ezért reprodukciós képességük nagyon gyenge. Így a túzokpopuláció rohamosan csökken, persze nem csak hazánkban, hanem az egész világon. Ez azért baj, mert a túzok, ha nem zavarják, vagy bántják, akkor rendkívül hasznos a természetre nézve. Mint azt már említettem, a túzok, egy mechanikusan működő állat. Tüdeje úgy működik, mint egy szűrő. Egy túzok egy nap, megközelítőleg száz köbméter levegőt szűr meg, ami azt jelenti, hogy tizenötezer túzok (napjainkban megközelítőleg ennyi él Európában) egymillió-ötszázezer köbmétert. ha ehhez hozzávesszük a többi kontinenseken élő túzokokat, akkor ez a szám négymillió köbméterre növekszik, de még ez is igen kevés a légszennyezés visszaszorításához. Ha a jelenlegi túzokpopulációt meg tízezerszereznénk, akkor elérhetnénk, hogy a világ szennyező gázgibocsátásán ne is kelljen javítani, hiszen a túzokok megszűrnének annyi levegőt, hogy ez ne jelentsen problémát.

De most térjünk át egy kis időre a verebekre. A verebek kötődnek az agrár területekhez, hiszen közönséges magzabáló, kártevő népség. Ha egy raj (30-40 egyed) veréb megtámadna egy 1000 hektáros búzatáblát, akkor hét óra alatt tudnának végezni vele. A Maya naptár szerint a verebek csak azért nem teszik még ezt meg, mert meg akarják növelni a népességszámukat (a mainak legalább a triplájára). Ezt várhatóan 2012-re érik el. Ez az időpont pedig nem véletlenül esik egybe a Maya naptár szerinti apokalipszissel. A verebek tehát gyakorlatilag az emberek életére törnek oly módon, hogy kifosztják az ételtermeléshez szükséges készleteket. Ez annyit tesz, hogy 2012-ben elkezdődik a veréb-invázió, ami elpusztítja a világot. Csupán reménykedhetünk, hogy ez nem következik be. Bár számításaim eddig a napig 101%-ban helyesek voltak, úgyhogy hiába teszi össze a kezét a világ. 

Higyjék el nekem: Jobb ma egy túzok, mint holnap az apokalipszis.

Professzor Lekter. Lemezlovas, és kőfejtő manager.

Mai témánk, hogy milyen folyadékkal a legcélszerűbb locsolni a lányokat húsvétkor. Az egyik jól bevett szokás a szódavíz. Ez egy nagyon jó szokás, a lányok is szeretik (még akkor is, ha a locsolás pillanatában nem erről adnak tanubizonyságot). Nem beszélve a víz jótékony hatásairól. A "legbeváltabb" locsolószer mégis a kölni. Hogy miért van ez? Azért, mert a nők szeretik a finom illatokat, a jó kölni illata pedig szinte simogatja törékeny lelküket, és ilyenkor egy cseppnyi megnyugvást is biztosítunk számukra, hiszen mi másért locsolkodnánk ilyenkor, mint egy kis viszonzott szeretetért.

Nos kérem, ez is egy felfogás, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem csak víz és kölni van a világon. Még rengeteg locsolószer, illetve eszköz van a világon, mely alkalmas e fontos cselekmény bekövetkeztetésében. Ebből a rengetegből fogok most megvilágítani párat.

1. Tűzoltó tömlő:

Ez az eszköz több szempontból is jó. Egyszerre több leányzót is locsolhatunk, másrészt, nem kell a vízmennyiség miatt sem aggódnunk, és ha esetleg már jó idő van, és a hölgyek már hanyagolják a "dinnyekosarat", meglepően szép látványban lehet részünk.

2. A vizelet:

Nos, a vizelet is egyfajta locsolóanyag, de ne feledkezzünk meg arról, hogy miközben rettenetesen mulatságos egy 80 éves nénit fejbelöttyinteni a jóelőre palackba gyűjtött vizeletünkkel, károsanyag tartalma miatt veszélyes játék. A vizelet tartalmaz elektronitokat, melyek többnyire mérgező (toxikus) anyagokkal vannak telítődve. Kis mennyiségben ugyan nem halálos a vizelet, de ha kombináljuk a tűzoltó tömlőt a vizelettel, akkor akár tömegpusztítást is elérhetünk. De ugye húsvétkor nem ez a cél.

3. Sósav:

A sósav, mint tudjuk, nem más, mint vízben, vagy vizeletben, vagy jószerivel akármilyen nedvben feloldott Hidrogén-klorid. Nos, azt kell hogy mondjam, van hely ahol sósavat löttyinteni egy hölgy arcába nem szokatlan esemény. Tavaly Törökországban jártam egy kedves tudóskollégámmal, Dr. Omar Klausfelddel. Tanulmányt végeztünk a törökök szerelmi és házasodási szokásairól. Kiderült, hogy elterjedt szokás Törökországban, hogy ha hosszas udvarlás után sem áll kötélnek a házasodáshoz kiválasztott hölgy, akkor a csalódott vőlegény sósavat löttyint az ara arcába. Így a nő élete végéig ronda lesz és soha nem kell majd senkinek. Ez amolyan bosszúállás féleség. De ezt a módját a locsolkodásnak a nők nem hálálják meg tojás formájában. Ezért nem ajánlom.

4. Disznó vér:

A vér igazából nem is folyadék, hanem inkább folyékony szövet. Feladata a víz, az oxigén, a szén-dioxid, és a tápanyagok szállítása. Ha húsvéti locsolás alkalmából a kiválasztott hölgyeket kölni helyett negyven liter friss disznóvérrel szeretnénk meglepni, nem lesz könnyű dolgunk. Először kell találnunk legalább száz disznót (ha azt veszem, hogy legalább húsz nőt akarunk meglocsolni). Ezeket egyenként ki kell véreztetnünk, valamint gondoskodnunk kell a halott disznó eltávolításáról, végül a vért palackokba, hordókba, vagy hasonló tárolóeszközben kell raktároznunk a locsolás végeztéig. Nos ez a folyamat, engedélyek nélkül illegális. De gondoljunk csak bele, milyen érzés lehet a szomszéd hatéves kislányának, hogy valaki bekopog, ő ajtót nyit, az ajtóban álló bajszos fiatalember elmakog valami rossz, abban a pillanatban kitalált locsolóverset, majd előránt egy ásványvizes palackot, és a tartalmát (1,5 liter vért) a kislány arcába önti. Ezek után a kislány bemegy a szobába és megkérdezi az anyját, hogy hol a piros tojás... Ilyet nem illik tenni kérem szépen. Nem beszélve arról, hogy az elvégzett munka (a disznók módszeres kivégzése, a vér begyűjtése, elszállítása, disznók eltemetése, vagy egyéb módozatú megsemmisítése), nem arányos a bérrel (az órákig tartó kacagással, meg az esetleges börtönbe kerüléssel).

Nos írhatnék még, de minek? Innentől kezdve mindenkinek a fantáziájára bízom a dolgot, de ha javallhatom, mindenki próbáljon a józan ész határain belülre összpontosítani. Higgyék el nekem, hogy a lányoknak jobban esik egy csepp kölni, mint egy liter húgy.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

Prof. Lekter

Múlt héten hosszas filozófiai vitát folytattam Dr. Günter von Hazelnut-tal, a vadon élő patások (ide értve az albatroszokat is, akik ugyan nem patások, inkább szárnyasok, de ezt Günter is tudja) szakértőjével. A vitánk tárgya az volt, hogy vajon képes-e egy szürke marha annyi kolbászt enni, amennyit két szürke marhából készítenek. Hazelnut érvei a következők voltak:
1. Ha egy szürke marhából, ami megközelítőleg 550kg, feleannyi kolbászt nyernek, mint maga az állat súlya (tehát kb. 275kg-ot), akkor a két állat összsúlyát meg kell feleznünk, és így megkapjuk egy szürke marha súlyát. Ez azt jelenti, hogy a válasz egyértelműen nem. Mivel egyik patás élőlény sem képes megenni annyi kolbászt, mint amennyi a saját testsúlya.
2. Ha azt vesszük, hogy a szürke marhákból készült kolbász zsírtartalma, és az elkészítés során hozzáadott tartósítószerek mennyiben tartoznak egy szürke marha étkezési szokásaihoz, akkor arra jutunk, hogy (feltehetőleg) semennyire. Ebből következik tehát, hogy a szürke marhának nem ízlene a "saját" húsa, sem az emberek által kifejlesztett tartósító szer íze. Ilyen formán kiköpné a kolbászt ahelyett, hogy lenyelné.
3. Ha mesterségesen juttatnánk a kolbászt a marha szervezetébe, akkor az állat elpusztulna.

Dr. Hazelnut érvei igen hihetőnek hangzottak, de nem hagyott nyugodni a téma. Elmentem hát Párizsba, hogy elbeszélgessek erről a témáról Francoise Jean Pierre-el, a Luvre biztonsági őrével. Lássuk be, hogy neki semmi köze a szürke marhákhoz, de hátha beletrafálok (gondoltam). Jól gondoltam, mert kiderült, hogy Francoise nem csak ért a patásokhoz, de szürke marha szakon végzett a Yale-en. Mikor feltettem neki is a kérdést, egy nagyon egyszerű példát hozott fel nekem.
"Maga szerint egy ember hány kiló olyan kolbászt tudna megenni, amit emberekből készítettek?" - ekkor elhánytam magam - "Mert szerintem, ha egy átlag emberrel számolunk, aki mondjuk 90kg, akkor azt is megtudjuk, hogy egy ilyen átlag ember mennyi kolbászt eszik. Egy ilyen ember körülbelül másfél-két kiló kolbászt képes megenni, de utána rosszul lesz. Tehát a válaszom az, hogy fingom sincs."
Ezzel le is zártuk a beszélgetést Francoise-val.
Ám kutatásaim itt nem érhettek véget. Felkerestem Samuel J. Smith-t, a Kaliforniai vadon élő állatok specialistáját, hogy neki is feltegyem a kérdéseimet. Nem kaptam repülőjegyet, így kénytelen voltam hajóval menni az Államokba. Négy napig tartott az út, és mire odaértem, szinte az összes pénzem elfogyott. Hál' Istennek előre lefoglaltam és kifizettem a hotel szobámat. Béreltem egy autót, hogy gyorsabban odaérjek Smith-hez, de sajnos félúton lerobbantam. Stoppolni kezdtem, de nem nagyon vettek föl. Talán 50 mérföldet is megtehettem már, mikor egy kamionos végre megállt. Mikor odaértem Smith és családja nagy szeretettel fogadtak. Mikor végre le tudtam ülni Samuel-el, felhívtak, hogy hol van a bérelt autó. Mekegtem-makogtam, és végül sikerült tört angolsággal elmagyaráznom, hogy mi történt. Végül eljött a nagy pillanat. Meg kérdeztem Smith-től, hogy szerinte lehetséges-e a dolog, erre ő: Mi az a szürke marha? Sose hallottam róla.
Összetörve érkeztem haza. Hiába kerestem a választ, nem találtam. Mikor már-már feladtam a reményt, találkoztam egy igen híres tudóssal. Úgy hívták, hogy Lazlo Hornfeigl. Azt mondta, hogy ő tudja a választ. Annyira tudni akartam, hogy a szívem a torkomban dobogott az izgalomtól. Most végre fényt deríthetek a nagy rejtélyre. Nagyon egyszerű, - mondta Hornfeigl - az egész kérdés egy ősi labanc mitológiából származik. Röviden annyi, hogy élt egy labanc, aki bosszúból megette a feleségét, mert az előbb húzta ki a karfiolt a földből, mint kellett volna. Ezt látták a marhái is, és utánozni kezdték a gazdájukat. Ez volt a nagy labanc-marha vész. A mese tanulsága az volt, hogy a labanc gyerekek ne lopjanak rósejbnit. Tehát az ön kérdésére a válasz, - folytatta, miközben én már lázban égtem, hogy megtudhassam az igazságot - hogy ha a kolbász készítője rósejbnit lop, akkor igen.
Nos, a tanulságot mindenki le tudja vonni...

Prof. Professzor Lekter, a Harvard egyetem tudós professzora, szociológus, politológus, irodalomtörténész tanár, fiziológia, matemetika docens, és Golden Globe díjas tubaművész. Eke.

Első ízben engedjék meg, hogy leszögezzek valamit. Az árok csak akkor veszélyes, ha beleesünk. Az árkok jó hatást gyakoroltak az emberiségre a történelem folyamán. Az árkok elvezetik a vizet, elmossák az árokba dobált szemetet, ezzel mintegy megtisztítva a környéket, remek helyet biztosít nekünk, hogy elintézzük apróbb, vagy nagyobb dolgainkat. Az árok egyeseknek fekhelyet biztosít, másoknak nem. Ez az élet rendje. De az árkoknak is, mint általában a dolgoknak, van árny oldaluk is.

Először is vannak olyan árkok, melyek apró termetükkel, szinte megbújva próbálnak életünkre törni, más árkok pedig olyan hatalmasak, hogy észre sem vesszük, hogy benne állunk. Ilyen például a Móri-árok. A Móri-árok a Bakony hegységet a Vértes hegységtől elválasztó, északnyugat-délkelet irányú völgy. Évente több élőlény is elpusztul az árkok veszélyes kanyarulataiban. Többek között leguánok, kisebb pockok, nyulak, de nem kizárt, hogy akár egy szürke marha is fogjul esik a kiszámíthatatlan veszedelmeket rejtő árkokban. Néha megrögzött alkoholistákkal is találkozunk ezeken a helyeken, de rájuk az jellemző, hogy virradatkor kiszabadulnak. Amikor az ausztrál őserdőkben kirándultam jóbarátommal, Mihail Mihailovicsevics-el, aki az űrkutatás egyik legelismertebb professzora, rádöbbentem, hogy a világ népességének legnagyobb részét nem az AIDS, nem a TBC, meg a hasonló betegségek kényszerítik örök nyugalomra, hanem az árkok. Holland régészek még olyan árok nyomaira is rábukkantak, mely szélessége elérte a 400km-t. Ennek a hatalmas ároknak a neve a Góbi-árok volt, de később, mikor már teljesen kiszáradt, átkeresztelték Góbi-sivatagnak. Köztudott tény, hogy egy árok voltaképpen nem más, mint egy tömegsír. 

Az árkok veszélyeire a történelem során több ember is felhívta a figyelmet. Volt köztük egyszerű paraszt, aki 1434-ben tönkretett egy egész utat, mert tíz méterenként ásott keresztbe egy árkot, volt köztük magyar nemes, aki a tatárjárás idején beásatta az egyik várárkot (Gyulafehérvár ezért esett el 1242, ápr. 4.-én). Az árkok elleni "hadjárat azonban itt nem ért véget, mert még napjainkig világszerte léteznek mozgalmak, melyek az árkok pusztítását számon kérik az államtól. Ilyen mozgalmak léteznek Belgiumban, Oroszországban, Magyarországon, az USA-ban, Lengyelországban, Szlovéniában, Bulgáriában, Japánban, Kínában, Ausztráliában, és persze a Maldiv-szigeteken. A magyarországi ÁMÁ (Állítsuk Meg az Árkokat) mozgalom tagja volt többek között Ady Endre, József Attila, Teleki Pál, John Lennon, és II. János Pál, csak hogy a leghíresebbeket említsem. Nekem volt alkalmam találkozni II. János Pállal, és amikor megkérdeztem tőle (természetesen latinul), hogy miért tagja a mozgalomnak, csak annyit mondott: Lekter testvérem. Olvasd el a 119. zsoltárt. A választ megtalálod az imádságok között.

Elolvastam, és valóban megtaláltam a választ. Az egyik ima első bekezdésében (a harmadik sorban).

"Soha ne hagyj el engem! Ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! Ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat. Uram, ne hagyj megszégyenülni! Az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, s ne engedd, hogy lábom gonosz árok prédájává legyen."

Ady a Nyugat című folyóiratban 1915-ben (a Nyugat 22. számában) nyilvánosan említést tesz az árkokról, de ő (aki az egyetlen volt ilyen szempontból) kiállt mellettük.

Ady Endre: Ifjú árokban élek

(Vén csaholóknak küldöm.)

Ifjú árkokban s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem millió gyökerű.

Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek
Örökös urának maradni:
Nem adatik meg ez mindenkinek:
Csak aki véres, s árokban lakik.

Igen én élni s hódítani fogok
Egy fájdalmas, nagy élet jussán,
Nem ér föl már szitkozódás, piszok:
Lyányok s árkok falai védenek.

Örök virágzás sorsa már az enyém,
Hiába törnek életemre,
Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,
De virágzás, de Élet és örök.

Remélem sikerült újra olyan dologra rávilágítanom, mely eddig a kulisszák mögött rejtőzött. Számomra fontos, hogy okítsam a fiatalságot, és a tanulásra fogékony idősebbeket is.

Prof. Lekter, az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetem kémia szakos professzora, közgazdaság és matematika docens, kiváló monociklis, vízvezetékszerelő, hamiskártyás, jogász, ügyvéd, call centeres munkatárs, profi triatlonos, hajó kapitány, valamint szakképzett gümőkór specialista. És vasutas.

A nevek, melyet emberek adnak embereknek (esetenként állatoknak), nem véletlenszerűen választódnak ki. Higgyük el, hogy mikor megszülettünk és anyánk így szólt, "legyen a neve Fajszász!" nem kitolni akart velünk. Vagy, mikor apánk egy nagyobb embersereglet szeme láttára, és ami a fontosabb füle hallatára leüvöltött minket a metrón, hogy "Zeréndke fogd be a szád!" akkor az emberek nem a nevünket nevették ki. Azért nevetnek, mert okulatlanok. Nem tudják, milyen jelentés rejlik a puszta név mögött. Jó, nyilván, ha valakinek a vezetékneve Nagy és elkereszteli a gyermekét Onbüdösnek, akkor a dolog valóban tartós mulatásra ad okot, de amúgy egy szép név, vagy éppenséggel egy ronda név jelentése sokat elárul viselőjéről. Vagy nem.

Ha már e két nevet említettem, ezekkel kezdem az elemzést.

Zerénd: magyar eredetű férfinév, jelentése: szerb.

Fajszász: az erdélyi származású Budai Nagy Antal parasztfelkelő nevezte így elsőszülött fiát, kifejezve ezzel a szász nemzetség iránti tiszteletét.

Gondoljunk csak bele, hogy milyen hatalmas hibát követünk el, ha valakit kinevetünk, megalázunk, megverünk, kibelezünk, stb. pusztán azért, mert bizonyos fenntartásaink vannak az illető nevével kapcsolatban. Tegyük fel, hogy összefutunk egy hölggyel az utcán, aki meglehetősen tetszik nekünk. Gyorsan kiverjük a kezéből a füzeteit, amit órákig rendezgetett sorba, és míg elnézést kérünk, és segítünk összeszedni a szétszórt papírokat, melyeknek egy részét már elfújta a szél, kihasználjuk az alkalmat és bemutatkozunk. Helló, Kis Filomén vagyok. (a Filomén görög eredetű név, azt jelenti, hogy szeretett). A hölgy pedig így mutatkozik be: Szia, én Zebegényi Adeodáta vagyok. Ez esetben mosolyra fakadhatunk, szét röhöghetjük az agyunkat, akár be is vizelhetünk a röhögéstől, de ez mit sem változtat a tényen, hogy ez a név annyit tesz: Istentől való. Hát nem csodálatos?

Vegyünk egy sokak által gúnyolt nevet. Béla. Én soha nem nevezném Bélának a gyerekemet (félreértés ne essék, nincs bajom a Bélákkal, csak nem tetszik a név). Béla. Bélabélabélabéla. Mondogassuk hangosan egy kis ideig egymás után. Felfigyelhetünk arra, hogy ha egymás után mondogatjuk, már nem azt mondjuk, hogy Béla, hanem azt, hogy "a bél". Ez sem gúny! A Béla magyar eredetű jelentése bél, belső rész. Ám miközben Bélázunk össze vissza, ne feledjük, hogy a Béla különleges név. Török, és héber eredetű jelentése is van. Török eredetű jelentése: előkelő, héber eredetű jelentése: világot elnyelő. Béla. BÉLA! Ne szórakozzunk a Bélákkal. Még a végén elnyelik a világot:). Ki kéne próbálni egy olyan kis játékot, hogy egy napig, vagy egy hétig nem a nevünkön, hanem a nevünk jelentésén szólítjuk egymást.

Egy név van, melyet szeretnék kiragadni a sok közül. Ez nem más, mint a Belián. Azért erre a névre esett a választásom, mert ennek a névnek a jelentése ismeretlen. Ám én kiderítettem. A minap érkeztem haza Izraelből. A Belián név kutatása arra késztetett, hogy elmenjek Jeruzsálembe, Ismael von Günterberg professzorhoz, aki jó barátom, (még a Harvardon találkoztunk, rólam puskázott mindíg) mellesleg hat évig foglalkozott a wc-ben előforduló baktériumcsoportokkal, valamint azok elnevezésével. Mikor megérkeztem a szent városba, rájöttem, hogy semmi keresnivalóm itt, ezért sarkon fordultam, de sajnos kificamítottam a bokámat. Így kerültem a kórházba, ahol még tiszta vizet sem kaptam. Porral és némi váladékkal vegetáltam el három napig. Mivel anyanyelvi szinten beszélek héberül, megtudakoltam Ismael barátom tartózkodási helyét. Így jutottam el a város egyetlen olyan központjába, ahol a nem teljes értékű gondolkodásmóddal és/vagy cselekvőképességekkel rendelkező személyeit látják el a nekik megfelelő gondozással. Más néven az elmegyógyintézetbe. Meg is találtam Ismaelt. Egy gumiszobában ült, tapsolt, előre-hátra dülöngélve énekelt valami középkori francia indulót. Ebben a pillanatbvan döbbentem rá, hogy életemet eddig tévhitben éltem. Ugyanis ezt az embert még sose láttam. Nem is tudom, honnan tudtam a nevét. Hazaindultam. Nem lettem okosabb, de rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem össze Izraelről. Pl.: büdös van. Mindenhol. Nos, Vecsésig futottam (jót tesz a testmozgás). Onnan busszal érkeztem haza. Lekaptam egy név-történelem könyvet a polcról (csak nekem van ilyen a világon, én írtam). Felütöttem a Beliánnál (73. oldal 2. bek.) és mit tesz Isten, rátaláltam a Belián névre. A szöveg így szólt:

Béla. A Belián név az evolúció kezdetéhez kapcsolható. Élt ebben az időben egy állatka. Úgy hívták, hogy belián. Ennyi. Ez az állatka úgy festett, mint egy darab széklet. Csak volt négy lába, egy hatalmas potroha, valamint 22.5 csáp állt ki a testéből, melyek apró méregtüskéikkel védelmezték az állatot a ragadozóktól. Nem védték eléggé, mert kihalt. Az evolúció kezdetén több, mint egymillió belián élt a Földön. Ahogy követték egymást az evolúciós stádiumok, a beliánok alkalmazkodtak. Később a beliánokból alakultak ki a pókok, a ganajtúrók, a tevék, és akármennyire furcsa, az emberek is. A mese Ádámról nem igaz. Az első, intelligens, gondolkodó embert Beliánnak hívták. Innen ered hát a Belián név, jelentése: aljas hazudozó.

Köszönöm, hogy figyelmével végigkísérte tanulmányomat.

Professzor Lekter. Gitárvirtuóz, szakács, biológia professzor, szociológia dékán, pszichoterapeuta, ökölvívás szakkommentátor, profi kosárlabdázó, Jászai-díjas ezermester, bába, autószerelő, lakatos, földrajz tanár, irodalomtörténész, vallási vezető, mosógép szerelő, fogorvos, fuvarozó, kutyatenyésztő, valamint buszsofőr.

A mai témám a magyar közmondások születésének története és értelmezése.

Bizonyára sokan halljuk (szinte nap, mint nap) a közmondásokat, melyek értékvesztetten hangzanak el az utcákon, a lakásokban, az autóban, néha napján pedig az Eiffel-torony tetején. Nem fogom az összeset megemlíteni, de a fontosabbakról biztosan szó lesz. Kezdjük is el a mai "kutatást"!

"Akinek nem inge, ne vegye magára."

Ez a jól ismert közmondás először a Kr. u. 1. században hangzott el az akkori Pannónia Provincia területén, azon belül is a Kárpát-medence déli részén (Magyarország nyugati fele). Az akkori katonák ruházata nem állt másból, mint egy saruból, egy bokalengős zöld mackónadrágból, és egy ingből. Ezeket a ruhákat (mósógép hiányában) a folyóban mosták a katonák. Mikor végeztek a mosással, meg az egyéb teendőikkel, a vezér végigsétált az adott folyó partján és ellenőrizte, hogy nem lógott-e meg valaki. Egy ilyen alkalommal, mikor végigment a parton talált egy ottfelejtett inget. Amikor felsorakozott a had, a vezér így szólt:

"Kié emez ing itten, mit benne tarték kezemben? De akinek nem inge, az fel ne vegye magára."

Nos, így született meg a közmondás. A történelem folyamán más és más jelnetésekkel ruházták fel. A kora középkorban (XI-XII. sz.) akkor használták ezt a közmondást, mikor valaki égési sérülést szenvedett. A késő középkorban (XVII-XVIII. sz.) a közmondás a templomokban jelent meg a legsűrűbben. Egy korabeli érsek egyik prédikációjának dokumentációjából tudjuk, hogy a közmondás a következő módon hangzott el:

"Jézusnak hét kijelentése, "szava" volt a kereszten. A Golgotára felérkezve leteperték, és felfeszítették a keresztre. Mikor a római katonák átszögezték kezét és lábát, ellenségeiért imádkozott: "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek! És akinek nem inge, ne vegye magára."

A közmondás mai jelentése az, hogy akire nem tartozik az "ügy", az ne sértődjön meg, ne bántódjon meg, ne törődjön az "üggyel", ami lehet egy kijelentés, egy cselekvés, stb.

Példa: Az egész univerzumban élő (vagy már halott) összes ember homokos!

Ha ezt mondanám, teszem azt a televízióban, akkor a homoszexuális emberek joggal lennének felháborodva, a nem homoszexuális (tehát heteroszexuális) emberek úgy szintén. De ha hozzáteszem a jól ismert közmondást, miszerint:

Akinek nem inge ne vegye magára.

Ez esetben már csak a melegek háborognának, de azt meg ki nem ... szóval mindegy.

A következő közmondás ennél egy kicsit komplikáltabb.

Aki korán kel, aranyat lel.

E közmondás születésének ideje a Kaliforniai aranylázzal (1848-1855) hozható összefüggésbe. Aki elég korán kelt fel, még a többi "lázas" aranyásó előtt, az hamarabb kaparinthatta meg az aranyat. Ebből az eseményből indult ki a mondás, mely később, 1899, november 7.-e, du. 4h 11m. körül hangzott el Magyarországon első ízben (ezen felül ebben az évben kezde meg működését az Újpesti labdarúgó szövetkezet). A mondás "feltalálója" Déri Gyula. Azóta ez a mondás szintén több jelentéssel bír. Van nevelő jellege, lévén korán ébredésre buzdítja a gyermekeket, van olyan jelentése, ami egyfajta önelégültséget fejez ki, és természetesen van szexuális töltete is (mint mindennek a világon). 

Gróf Juhnyálffy Gerzson, a magyar zeneakadémia első tubás tanonca az egyetlen példa arra, hogy e közmondás szó szerint is igaz lehet, mivel ő egyszer korán kelt és valóban talált egy marék aranyékszert az ágya mellett. Bár a történelem nem említi, hogy a Gróf úr skizofrén volt, és valójában a másik énje összelopkodta az ékszereket, amit ő másnap megtalált, de ez nem is lényeges.

A következő: Ki mint vet, úgy arat.

Ez nem igaz.

A következő: Néma csibének... vagy liba? Inkább hagyjuk.

A következő: Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.

Kérem szépen tévhit, hogy Makó és Jeruzsálem között olyan nagy távolság van. Illetve igaz, hogy a Makó nevű magyar település valóban messze van jeruzsálemtől, de a közmondásban nem erről a Makóról van szó. A közmondásban említett Makó Egyiptomban van, a teljes neve pedig Shako Mako-haberdashery. Ez a városka pedig (légvonalban) megközelítőleg 350km távolságra van Jeruzsálemtől. Ilyen formán ez a közmondás értelmét vesztette, illetve paradox (akármit is jelentsen ez a szó). A közmondásban szereplő Makót azért tévesztik össze az egyiptomi Mako-val, mert a közmondás túl hülyén hangzott volna, ha a település egész nevét mondják. Messze van, mint Shako Mako-haberdashery Jeruzsálemtől... Na igen.

Ennyit mára, holnap jelentkezem az új lényeges, normális, egészséges emberi élethez nélkülözhetetlen "tananyagommal".

Professzor Lekter, érdemes cimbalom művész, Oscar-díjra jelölt reklámfilm-statiszta, ÁNTSZ ellenőr, kutyakiképző, belgyógyász, valamint elektronika, metafizika, quantum-fizika és kémia professzor, tudós, feltaláló, és szakképzett, koreai autókra specializálódott mosógép-szerelő.

És pásztor.

Sokat foglalkoztam metafizikával. Ennek persze semmi köze a mai témához, de legalább értelme sincs.

Mai témám az, hogy milyen különböző dolgokat ehet meg az ember. Persze a többségét (zöldségek, gyümölcsök, húsok, kenyér, stb.) már ismerjük, ezért olyan dologról lesz itt szó, mely nem a mindennapi táplálékbeviteli szokások részét képezi. A mai témám tehát: Ehető-e a lábköröm.

Először egy kis anatómia.

A köröm (unguis), az ujjak végpercének háti oldalán fekvő, a közepén kissé dombordad, rugalmas szarulemez, amely a bőr irharétegének módosult részéhez rögzül, amit körömágynak neveznek.

A köröm saját szövete két rétegből áll. A felső réteget elszarusodott sejtek alkotják, ez úgy viselkedik, mint a bőr szarurétege. A mélyebb réteg megfelel a bőr Malpighi-rétegének, ezt a körömgyökér alatt körömcsírának (matrix unguis) nevezik, ez küldi el a hámléceket, a körömágy irhalécei közé.

A szaruréteg laposdad sokoldalú pikkely alakú sejtekből áll, a nyálkaréteg legmélyebb sejtrostozatában a sejtek henger alakúak, a többi finom csipkékkel vannak ellátva (tüskesejtek). A körömgyökérnél a nyálkaréteg egyenletes vastagsága miatt a vérerek kevésbé tűnnek át, ezért ott a köröm fehéres színű (holdacska).

Most, hogy már tudjuk mi is valójában a köröm, nézzük, hogy vajon ehető-e?

Német tudósok bebizonyították, hogy az egészséges köröm tartalmaz A-vitamint, mely szükséges az immuinfolyamatok helyes végbemeneteléhez (védekezés a betegségek ellen), felelős a csontok egészséges fejlődéséért (így a növekedésért is). Ilyen formán a köröm nem csak ehető, hanem kifejezetten egészséges. Ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a körömredők és a körömlemez alatt baktériumok és sarjadzógombák szaporodhatnak el, körömágygyulladást okozva. Egyes gombák fehéressárgára, mások zöldre, barnára vagy feketére színezik el a körmöt. A bakteriális eredetű fertőzés gennyedéssel, bőrpírral, duzzanattal és fájdalommal jár. Tehát, mielőtt lerágjuk a körmünket ellenőrizzük, hogy nem fehéressárga, zöld, barna, vagy fekete a lerágandó köröm. Tévhit, hogy Johann Sebastian Bach egy sikertelen műtét következtében vakult meg. Az igazság az, hogy rendszeresen rágta a körmét. És mivel A-vitaminban szegény volt, a körmei pedig (nem figyelt eléggé) fehéressárga gombás fertőzésben szenvedtek, Bach szervezetéből lassacskán teljesen kiürült az A-vitamin. Már pedig köztudott, hogy az A-vitamin hiánya a retina megbetegedését okozhatja (vészes esetben akár vakságot is).

Összefoglalás: A köröm nagyon is ehető, sőt, a helyesen ápolt köröm elfogyasztása még egészséges is! A helytelenül ápolt, elhanyagolt köröm szervezetbe juttatása viszont komoly kockázattal jár! Az ember a szeme világát is elveszítheti.

Prof. Lekter, a Harvard egyetem tudós professzora, szociológus, politológus, irodalomtörténész, biológia és kémia tanár, fiziológia és matemetika docens, valamint Golden Globe díjas tubaművész.

Nyilván sokszor és sok témában felmerül önökben is a kérdés: vajon képes vagyok-e rá?

Nincs ez másképp velem sem. Nem is olyan rég felmerült bennem a kérdés, hogy képes vagyok-e annyira bután nézni, hogy ne ismerjek magamra. Először a tükör előtt próbálkoztam, de rájöttem, hogy egy bizonyos idő után oly mulatságossá váltam a magam szemében, hogy elkacagtam a "kísérletet". Másodízben megkértem a testvéremet, hogy segítsen. Én néztem rá bután, de egy idő után ő is elnevette magát. Nem volt mit tenni. Keresnem kellett egy utat, hogy megtudjam: Képes vagyok-e olyan bután nézni, hogy ne ismerjek magamra?

Próbálkoztam különböző módszerekkel, de mind kudarcba fulladt. Az utcán megpróbáltam huzamosabb ideig bután nézni valakire, de az illető majdnem az életemre tört. A barátnőm azt mondta, ha nem hagyom abba a bután nézést kidob, mert nem bírja elviselni a fejemet. Törekvéseim egyre kevesebb sikerrel jártak. A végén már annyira elfáradtam, hogy egyáltalán nem tudtam bután nézni. Hihetetlennek hangzik, de arra a következtetésre jutottam, hogy szándékosan elbutulni nem is olyan könnyű. Becsüljük hát meg a buta embertársainkat. Nem is tudják milyen hatalmas képesség van a kezükben. A nap 24 órájában képesek bután nézni (és néha még nem is ismernek magukra).

Nincs más hátra... Kijelentem: Én nem vagyok képes annyira bután nézni, hogy ne ismerjek magamra.

Vajon te képes vagy rá?

Lekter professzor.