Azt hiszem két, vagy három napja nem írtam semmi értelmetlent. Hogy miért is van ez? Mert elszállt az ihlet. Most is csak ülök itt és érzem ahogy az apró izzadságcseppek legurulnak a homlokomon, mert annyira próbálok kitalálni valami érdekeset. Írhatnék politikáról, de minek? Írhatnék a leguánok párzási szokásainak kialakulásáról... de minek? Inkább azt írom ma le, hogy mi az ihlet, és hogy miért száll néha csak úgy el. A dolog egészen egyszerű. Az ihlet nem más, mint inspiráció, vagy valamiféle belső sugallat, a lelki és szellemi fejlesztés mozgatórugója, amely a kreativitással járó alkotókészség révén innovációt, azaz szakmai fejlesztést, vagy gyakorlatban is megvalósuló újításokat eredményez. Ez maga az ihlet. De miért, és hogyan száll el? Mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, előbb nézzük meg, hogyan alakul ki?
Az embert sok behatás éri élete folyamán. Ha művészi alkotó tevékenységet végző embert nézünk (író, festő, zenész, stb.), akkor a pozitív behatások következménye az ihlet. Ha negatív behatás éri az ilyen embert, akkor is kialakulhat ihlet, csak ebben az esetben az alkotómunka végeredménye is más. Ám olyan is adódhat, hogy az embert egy ideig semmilyen komolyabb behatás nem éri. Az ügyesebbek (mondhatni profik) ezt a problémát úgy hidalják át, hogy egy, a múlban történt behatásra gondolnak, vagy egy olyanra, amely valószínűleg nemsokára bekövetkezik. Viszont az amatőr művészek nem mindíg képesek "átvészelni" az ilyen időszakokat. És amikor nem történik velük semmi, akkor az ihlet elszáll. Nincs ami megmozgassa a fantáziájukat.
De van mégegy fontos kérdés, csak hogy ne hozzak szégyent eddigi munkásságomra.
Hova száll az ihlet miután elhagyja az alkotót?
Az ihlet szót már a görög mitológiában is felfedezhetjük. Csak itt még nem inspiráció a jelentése, hanem, mint élőlény jelenik meg. Ez az élőlény egy denevér. A görög mitológiában ismeretes istenségek mellett (Zeusz, Pallasz Athéné, Aphrodité) létezett egy isten, akiről a kutatók, tudósok nem számoltak be. A történelemkönyvekben sem olvashatunk róla, mert szándékosan elhallgatták a világ elől ezt a nagyon fontos információt. A denevér a harmónia, az együtt élés, a szeretet, és a hit jelképe, elnevezése pedig Ichleet (ejtsd: Iklét). Egy monda szerint egy nap Zeusz elküldte Ichleet-et a zsidók istenéhez, kit Istennek neveztek, s üzenetet küldött vele, hogy mit szólna Isten, ha Zeusz és ő szövetséget kötnének. Ez lett volna az égi dualizmus. Az egész világot nehéz kézben tartani, így Zeusznak (bár állt még mögötte pár istenség) segítségre volt szüksége. Kihez fordulhatott volna, ha nem magához a világ teremtőjéhez. A bökkenő csak az volt, hogy más dimenzióban éltek. A két dimenzió közti egyetlen kapocs pedig az a világ, melyben mi emberek élünk. Így Ichleet csak denevér formájában kelhetett át a világon (Kréta szigetéről indult, és az Északi-sarkra kellett volna jutnia, mert a télapó itt nyitotta volna ki a két dimenzió közti kaput), de mivel az akkori emberek - csak úgy, mint a maiak - nem kedvelték a denevéreket, sőt, kifejezetten féltek tőlük, valahol a mai Svédország területe fölött levadászták az isteni denevért. Így a hír nem jutott el Istenhez. Persze Ichleet, istenség révén újjászületett egy barlangban és visszaszállt Zeuszhoz, akinek nem volt szíve többé elküldeni őt. Pár évvel a történtek után Pallasz Athéné (a háború istene) csúnyán megbántotta Ichleet-et a testére utaló cinikus kijelentésekkel, aki úgy reagált a dologra, hogy csak úgy elszállt.
Ebből is láthatjuk, hogy az ihlet néha csak úgy elszáll, mert valami negatív behatás ér minket.
A kérdésre a válasz pedig, hogy természetesen az Északi-sarkra, hogy a télapó segítségével (aki a dimenziók közti kaput őrzi) eljusson Istenhez, aki egy szép napon visszaküldi majd hozzánk az ihletet.
Professzor Lekter. csavargó, targoncavezető, miniszterelnök, gépész, és nehézgépkezelő a Flórián téri építkezésen.
