HTML

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Professzor Lekter blogja

Csak erős idegzetűeknek és szociológusoknak. Érdekes témák boncolgatása, valós és kevésbé valós tények alapján.

Friss topikok

  • namargo: Innen a mondás: Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. (2017.05.17. 08:33) Kinek nem inge, aranyat lel!
  • Albu: A székesfőváros ostromakor szükségrepülőtérként üzemelt. (2016.08.25. 00:02) A vérmező hiteles története
  • lüke: állat? az állatok mit csinálnak a körmeikkel..... és hányan eszik az emberek:) egy koll. nem a Ha... (2010.04.05. 08:10) Ehető-e...

Az árkok

2010.04.01. 23:53 :: Lekter kapitány

Első ízben engedjék meg, hogy leszögezzek valamit. Az árok csak akkor veszélyes, ha beleesünk. Az árkok jó hatást gyakoroltak az emberiségre a történelem folyamán. Az árkok elvezetik a vizet, elmossák az árokba dobált szemetet, ezzel mintegy megtisztítva a környéket, remek helyet biztosít nekünk, hogy elintézzük apróbb, vagy nagyobb dolgainkat. Az árok egyeseknek fekhelyet biztosít, másoknak nem. Ez az élet rendje. De az árkoknak is, mint általában a dolgoknak, van árny oldaluk is.

Először is vannak olyan árkok, melyek apró termetükkel, szinte megbújva próbálnak életünkre törni, más árkok pedig olyan hatalmasak, hogy észre sem vesszük, hogy benne állunk. Ilyen például a Móri-árok. A Móri-árok a Bakony hegységet a Vértes hegységtől elválasztó, északnyugat-délkelet irányú völgy. Évente több élőlény is elpusztul az árkok veszélyes kanyarulataiban. Többek között leguánok, kisebb pockok, nyulak, de nem kizárt, hogy akár egy szürke marha is fogjul esik a kiszámíthatatlan veszedelmeket rejtő árkokban. Néha megrögzött alkoholistákkal is találkozunk ezeken a helyeken, de rájuk az jellemző, hogy virradatkor kiszabadulnak. Amikor az ausztrál őserdőkben kirándultam jóbarátommal, Mihail Mihailovicsevics-el, aki az űrkutatás egyik legelismertebb professzora, rádöbbentem, hogy a világ népességének legnagyobb részét nem az AIDS, nem a TBC, meg a hasonló betegségek kényszerítik örök nyugalomra, hanem az árkok. Holland régészek még olyan árok nyomaira is rábukkantak, mely szélessége elérte a 400km-t. Ennek a hatalmas ároknak a neve a Góbi-árok volt, de később, mikor már teljesen kiszáradt, átkeresztelték Góbi-sivatagnak. Köztudott tény, hogy egy árok voltaképpen nem más, mint egy tömegsír. 

Az árkok veszélyeire a történelem során több ember is felhívta a figyelmet. Volt köztük egyszerű paraszt, aki 1434-ben tönkretett egy egész utat, mert tíz méterenként ásott keresztbe egy árkot, volt köztük magyar nemes, aki a tatárjárás idején beásatta az egyik várárkot (Gyulafehérvár ezért esett el 1242, ápr. 4.-én). Az árkok elleni "hadjárat azonban itt nem ért véget, mert még napjainkig világszerte léteznek mozgalmak, melyek az árkok pusztítását számon kérik az államtól. Ilyen mozgalmak léteznek Belgiumban, Oroszországban, Magyarországon, az USA-ban, Lengyelországban, Szlovéniában, Bulgáriában, Japánban, Kínában, Ausztráliában, és persze a Maldiv-szigeteken. A magyarországi ÁMÁ (Állítsuk Meg az Árkokat) mozgalom tagja volt többek között Ady Endre, József Attila, Teleki Pál, John Lennon, és II. János Pál, csak hogy a leghíresebbeket említsem. Nekem volt alkalmam találkozni II. János Pállal, és amikor megkérdeztem tőle (természetesen latinul), hogy miért tagja a mozgalomnak, csak annyit mondott: Lekter testvérem. Olvasd el a 119. zsoltárt. A választ megtalálod az imádságok között.

Elolvastam, és valóban megtaláltam a választ. Az egyik ima első bekezdésében (a harmadik sorban).

"Soha ne hagyj el engem! Ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! Ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat. Uram, ne hagyj megszégyenülni! Az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, s ne engedd, hogy lábom gonosz árok prédájává legyen."

Ady a Nyugat című folyóiratban 1915-ben (a Nyugat 22. számában) nyilvánosan említést tesz az árkokról, de ő (aki az egyetlen volt ilyen szempontból) kiállt mellettük.

Ady Endre: Ifjú árokban élek

 

(Vén csaholóknak küldöm.)

Ifjú árkokban s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem millió gyökerű.

Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek
Örökös urának maradni:
Nem adatik meg ez mindenkinek:
Csak aki véres, s árokban lakik.

Igen én élni s hódítani fogok
Egy fájdalmas, nagy élet jussán,
Nem ér föl már szitkozódás, piszok:
Lyányok s árkok falai védenek.

Örök virágzás sorsa már az enyém,
Hiába törnek életemre,
Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,
De virágzás, de Élet és örök.

 

Remélem sikerült újra olyan dologra rávilágítanom, mely eddig a kulisszák mögött rejtőzött. Számomra fontos, hogy okítsam a fiatalságot, és a tanulásra fogékony idősebbeket is.

Prof. Lekter, az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetem kémia szakos professzora, közgazdaság és matematika docens, kiváló monociklis, vízvezetékszerelő, hamiskártyás, jogász, ügyvéd, call centeres munkatárs, profi triatlonos, hajó kapitány, valamint szakképzett gümőkór specialista. És vasutas.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lekter.blog.hu/api/trackback/id/tr331888327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása