Nem régiben diskurálgattam egyik jó barátommal Jürno Isaac Feglfelddel a tortakészítés csínjáról-bínjáról, és elmondhatom, hogy ma már szinte professzionális tortakészítő vagyok. Persze ennek semmi köze a mai témámhoz, csak gondoltam megemlítem.
A mai témám az, hogy vajon miként válhatunk egyszerűen tudatlanokká, és analfabétákká. A dolog nem olyan egyszerű, mint azt első hallásra gondolnánk. A dolog nem annyiból áll, hogy eltervezzük, mától hülyék leszünk, hanem egy hosszadalmas folyamat végeredménye. Van akinek akár több hónapba is beletelhet, hogy teljesen hülye legyen, van akinek pillanatok alatt sikerül, és van aki mindig az volt (és jó eséllyel az is marad). Gondoljunk csak bele. Bemegyünk a közértbe azzal a megbízással, hogy vásároljunk tíz tojást, egy kenyeret, öt zsömlét, valamint egy cigarettát. Mikor betoppanunk a boltba, felkapunk egy kosarat és nekilátunk a vásárlásnak. Bepakolgatjuk a zsömit, a kenyeret, kérünk tíz tojást, valamint a kasszánál egy cigarettát. Fizetünk és távozunk. Ha igazán hülyék lennénk, akkor már a betoppanás pillanatában kezdődnének a gondok.
1. Nem vennénk észre, hogy az ajtó befelé nyílik, csak hosszas rángatás után, mikor egy öregasszony kijön rajta.
2. Túl hülyék lennénk hozzá, hogy rájöjjünk, ennyi tételt nem tudunk kézben a kasszához vinni, ezért nem veszünk magunkhoz kosarat.
3. Hosszú percekig gondolkodnánk rajta, hogy mi is az a zsömle. Végezetül kivennénk a pultból egy kiflit, két croissant-ot, egy kakaóscsigát, és egy túróstáskát.
3. A kenyér helyett zsömlét vennénk.
4. Már alig bírjuk kézben tartani az eddig vásárolt termékeket, de azért elmegyünk a hentespulthoz, hogy kérjünk tíz tojást. Persze innen el is küldenek minket, lévén nem a hentespultnál van a tojás.
5. Mikor megszereztük a tojásokat mindent leejtenénk. Aztán értetlenkedve háborognánk a takarító néninek, hogy miért nincs itt valami szatyor, hogy ne kézben kelljen vinni az árut.
6. A takarító néni elküld minket a pi*ába, így kénytelenek vagyunk előlről kezdeni a vásárlást. Ekkor vesszük észre: nahát, itt vannak kosarak.
7. A kasszához érve, mikor az eladó kérdezi, hogy kérünk-e még valamit, kérünk egy cigarettát. Meg kérdezi milyet? Erre persze nem tudunk válaszolni, mert nem tudjuk elolvasni, hogy milyen cigaretták vannak. Így azt feleljük, kéket. Kék mit? Kérdezi joggal az eladó néni, miközben mögöttünk már kisebb sor kezd kialakulni. Kék... mindegy, más nem lesz.
8. Kifele menet nem tudunk kimenni, mert az ajtó még mindíg befelé nyílik és ezt az agyunk nem hajlandó elfogadni.
9. Mikor végre kijutunk elcsúszunk a lépcsőn, és mindent elejtünk. Hazaérve, mikor megkérdezik hol voltunk, csak annyit mondunk: nem tudom.
Erről lenne itt szó kérem szépen.
De, hogy mi, művelt, vagy csak értelmes emberek elérjünk egy ilyen szintre, az hosszú munkát igényel. Első dolgunk, hogy kiiktassuk a homloklebenyünket, ami többek közt a gondolkodás, a problémamegoldás, és a tervezés funkcióit látja el. Falcsonti lebenyünkben hosszas agykontroll után ki kell kapcsolnunk a felismerés funkciót, végül halántéklebenyünkben módosítanunk kell a percepció (felfogás), és a beszéd funkciókat. Ez a folyamat eltarthat egy darabig (akár 4-5 hónap folyamatos agykontroll). Ha sikerült, máris teljesen hülyék lettünk. Ám van még egy-két dolog, ami fontos. Gyakoroljuk azt, hogy nem írunk. Ugyanis a halántéklebeny egyik fontos funkciója még az emlékezés, melyet úgy lehet leépíteni, ha nincs mire emlékeznünk. Ha sokáig nem írunk, és nem olvasunk, akkor egy idő után ezeket a képességeinket is sikeresen elveszíthetjük, hiszen halántéklebenyünk emlékezés funkciója nem tud emlékezni arra, hogy miként írtuk le a betűket. Ha ezzel is készen vagyunk, bátran kijelenthetjük: HÜLYÉK VAGYUNK!
Az egyetlen ember, akinek sikerült szándékosan művelt emberből teljesen hülyévé válnia, annak a nevét sajnos nem árulhatom el.
Professzor Lekter. Földmérő, szakács, illegális szeszlepárló.
U.I.: Továbbra is várom a kérdéseket, akár névtelenül is a megadott címre, vagy ide, komment formájában.
