Sok hitvallás sokféleképpen közelíti meg ezt a kérdést. Van, amelyik azt mondja, hogy van, de nem evilági testben élünk tovább, van, amelyik azt mondja, hogy evilági testben újjászületünk, de nem ezzel a tudattal. Van amelyik azt mondja, hogy nincs élet a halál után, sőt olyan is akad, amelyik úgy tartja, hogy nincs is halál.
Würtzberg Sándor, neves filozófus barátommal beszélgettem a minap, és felvetettem neki a kérdést.
- Sándor, - kérdeztem - szerinted van élet a halál után?
- Nem tudom Lekter, - mondta - nézzük meg...
Azzal elmetszette önnön torkát. Én egy pár percig vártam, hogy túlvilági teste (szelleme) jelt adjon, s ezzel együtt tanúbizonyságot, de nem történt semmi. Így kénytelen voltam hívni a mentőket, de sajnos már késő volt. Elmentem a Szcientológiai egyházba, hogy érdeklődjek. Hauper M. Ede (a szcientológiai egyház neves papja) fogadott sok szeretettel. Neki is feltettem a kérdést, és igen hosszú, bár kevésbé kielégítő választ kaptam. Miután megkérdőjeleztem a vallása hitelességét (mert valahol az űrhajóknál elvesztettem a fonalat), azt mondta, hogy ez a vallás több, mint 50000 éves múltra tekint vissza. Miután megérdeklődtem, hogy honnan tudja, kidobatott. Fogtam hát a sátorfámat, és továbbálltam. Bementem egy református templomba, de innen kérdezés nélkül kiraktak. Minden nemű felháborodás nélkül folytattam a kutatást. Elmentem a budapesti zsinagógába, de sajnos zárva volt. Úgy éreztem, kezdek magamra maradni. Fellapoztam a Bibliát, a Tórát, a Koránt, de sehol nem leltem hiteles, tényeken, tapasztalatokon, és logikán alapuló választ. A legértelmesebbnek az tűnt, hogy Jézus feltámadt, mert ezt több "szemtanú" állította, de nekem valahogy nyitva maradt a kérdés. Végül úgy határoztam, hogy elmegyek Amerikába, hogy az ottani nézeteket is meghallgassam. De mivel Ferihegyen terroristának néztek, börtönbe kerültem. Ugyan csak két napot töltöttem bent, de ez éppen elég volt arra, hogy elgondolkodjak az életemen. Kénytelen voltam Magyarország határain belül kutatni a továbbiakban. Elmentem a Budai várba, hátha rábukkanok valami dokumentumra, mely eddig ismeretlen volt a világ előtt. Így is lett. A WC-ben az egyik téglára a következő felirat volt vésve: Ha tudni akarod van-e élet a halál után, nyomd be ezt a téglát.
Benyomtam. De nem történt semmi. Töröltem, s továbbálltam. Lementem a vár alatti barlangrendszerbe, hogy hátha találok valamit. Sajnos eltévedtem a sötétben, de két óra múltán kiszabadítottak. Úgy döntöttem, hogy, ha levegőben nem jutok külföldre, se busszal, akkor majd megyek gyalog. El is zarándokoltam Firenzébe, de csak sok turistát láttam, meg szép épületeket. És lefényképészkedtem egy Elvis imitátorral, aki valljuk be fogalmam sincs hogy került oda.
Mikor hazatértem, elkeseredésemben úgy határoztam, hogy felhagyok a kutatással. Leemeltem a polcomról egy könyvet, mely hétezer éves és óarameusi nyelven íródott. Fellapoztam és képzeljék el, megtaláltam a választ. A történet az ókorban játszódik. Egy Hyon Shoun Ga nevű japán filozófusról szól, aki az élet értelmét kereste, de valami egészen mást talált...
"Hyon Shoun Ga elmené hát Egyiptomba, hogy kutassa az életnek értelmét. Mikor nem találá sehol sem, úgy határozá, hogy egész más vidékre vándorol, hogy ráleljen az életnek értelmére. Elmene a messzi Kárpátok közé, s Bikeribe mene (Bikeri, Körösladánytól Dél-keletre eső határrész, ahol 9 régészeti lelőhely található. A lelőhelyeken található leletanyag mutatja, hogy e területen a Újkőkortól (i.e. 5000-2900-ig) kezdődően, a Késő-Középkorig (i.sz. 1301–1700-ig) folyamatosan emberi lakhelyül szolgált). Itt rálele egy még őnála is öregebb papírra, melyen egy felirat ékeskedék: "távol a kapu, nehéz a kulcsa, főleg ha az embernek üres a kulacsa". Hyon Shoun Ga nem lelé értelmét a feliratnak, így tovább indult. Egy barlangban tölté az éjnek éjjelét, s a feliraton gondolkoda. Sehogy se lelé értelmét, így mérgében megölé magát egy gallyal. A papírra hulló vér felforrott, s a felirat megváltozott. Az új felirat emígyen szólt: "Már a kapuban állsz, s a kulcs a kezedben, de miért áll egy gally benne a szemedben?". Hyon Shoun Ga felismeré, hogy ő bizony meghalt, s látá testét ott heverni a barlangban. Hyon Shoun Ga tovább létezé, s riogatá gyermekeket, de több haszna nem valék neki."
Ez a történet hiteles, mivel én írtam. Szóval a válasz a kérdésre, hogy létezik-e élet a halál után, az én válaszom az, hogy igen. Aki mást mond, az hazudik. Vagy nem.
Most nézzük a kérdést vallásoktól elfüggetlenítve. A szívműködés leáll. A légzés és a többi életfunkció leáll. Ezzel kijelenthetjük, hogy beállt a halál. Utána elégetik a holttestet (ravatalozzák), vagy úgy, ahogy van, egy ládába (koporsó) vetik és elássák. Nem valószínű, hogy a halott illetővel még találkozunk az utcán. Hogy a lelke tovább él-e, arról nincs adat. Csak elmebeteg "látók", "spiritiszták", "szellemekkel beszélők" állítják, hogy kommunikálnak a halott lelkekkel. Hogy megtudjam, hogyan működik a hullákkal való tárgyalás, elmentem egy ún. látóhoz, s elmondtam neki, hogy a halott nagyapámmal kívánok szót váltani. Gyertyákat gyújtott, kártyát vetett, "varázs" (üveg) gömböt bűvölt, s végül így szólt, Lekter professzor, a nagyapja itt van. Eleinte kissé meglepődtem. Mikor kimondta, hogy itt van, a függöny meglibbent (mint ha egy halott lélek suhant volna el mellette. Később észrevettem a függöny mögött egy ventilátort, ami a melegre való tekintettel volt a szobában. Na de mindegy. Szóval a nagyapám ott volt. A "látó" azt mondta, hogy kérdezzek valamit. Hát én megkérdeztem, mennyi az idő. A látó nem tudta (pedig nagyapám arról volt híres, hogy mindig tudta a pontos időt). Azt kérte kérdezzek mást, valami személyeset. Mondtam, hogy jó. Megkérdeztem, hogy hova a francba rejtette el nagyanyám arany nyakláncát, mert beadnám a zaciba.... Erre sem tudott felelni a látón keresztül a halott nagyapám. Ezt a látó azzal indokolta, hogy a túlvilágon már nem lehet tudni az itteni titkokat, és az idő is más mint itt. Mondjuk bevettem. Kérdeztem egy egyszerűt. Nagyapa... szeretsz engem?... A látó összeráncolta szemöldökét (remek színész lehetett volna a vénasszonyból), végül így szólt. Azt mondja szereti. Én egy kis szünet után azt mondtam, nem hallottam, hogy mondta volna. Erre a látó azt felelte, hogy persze, hiszen emberi fül nem hallhatja a holtak szavát. Próbált lenyűgözni a nem létező misztérikájával. Nem akartam filozófiai vitába keveredni az öregasszonnyal, úgyhogy szedtem a sátorfámat. Illetve szedtem volna, de egy igen termetes kopasz fiatalember utamat állta. Jah, elfelejtettem kifizetni a túlvilági szolgáltatást. Kifizettem mind az 5000 Ft-ot és odébbálltam. Sz*rom le, gondoltam, és hazamentem. Otthon aztán olyan iratokra bukkantam a fiókomban, melyek alátámasztják, hogy minden életfunkció leállása után egy embert, Jason E. Garfieldot Floridában halottnak nyilvánítottak. A mellette lévő kórteremben pont abban a pillanatban felsírt egy újszülött, a kis George. Mikor az újszülött felnőtt (11 éves lett), azt állította, hogy emlékszik ki volt előző életében. Mindent el tudott mondani. Azt, hogy őt Jason E. Garfield-nak hívták, hogy ki volt a felesége, hogy hány gyerekük volt, hogy miben halt meg, szóval mindent. A kis George világszám volt, de akadt egy hitetlenkedő... én. Készítettem is egy interjút a kisfiúval...
- Mi volt a foglalkozásod, mielőtt újjászülettél?
- Ács voltam.
- Hány gyereked volt?
- Három.
- Név szerint?
- Michael, Tommy, és a kis Elizabeth.
- Kérlek folytasd: Jobb egy lúdnyak...
- Mi?
Ezzel le is bukott.
Konklúzió, a mai kérdéssel kapcsolatban: A halál után lehet élet, de ez nem biztos. És minek törjük magunkat azon, hogy kiderítsük? Ha kipurcanunk úgyis kiderül...
Prof. Lekter. Szabó inas, pék, hivatásos télapó, vadkutató, cégvezető.
