Hosszú idő után ismét jelentkezem. Távollétem oka természetesen a kutatás volt. Jártam Brazíliában, Kongóban, Palesztínában, Romániában, Hollandiában, Krakkóban, Egyiptomban, valamint a világ szívcsakrájánál, a Csabacsűdön (nagyközség Békés megye Szarvasi kistérségében).
Sokat kutattam, és sokat tanultam ez idő alatt. Kutatásaim centrumában ezúttal a Vérmező állt. Mellékesen persze felfedeztem ezt-azt (életet egy eddig ismeretlen bolygón, aranylelőhelyet egy Budapesti tavacskában, stb.), de a cél az volt, hogy megfejtsem, vajon miért is keresztelték Vérmezőnek a Déli pályaudvar melletti kis "zöld"-et.
Egyesek szerint az igaz história a Vérmezővel kapcsolatban, hogy a XIV. században Logod falu feküdt ezen a helyen, amely a török időkben elpusztult. Miután a törököket kiűzték, a terület úgynevezett glacis, vagyis a védelem részére kilövést biztosító sík terület lett. 1752-ben a várfalaktól egy puskalövésnyire kijelölt katonai védőövezet lett, ezért egészen a XVIII. század végéig nem engedték beépíteni. 1769-ben a Haditanács engedélye alapján a glacison területeket kaptak azok, akik vállalták rajtuk az építkezést, az épületeket azonban a tulajdonosok felszólításra kötelesek voltak lebontani. Ilyen körülmények között azonban senki sem akart építkezni, így a terület beépítetlen maradt. 1784-ben a Helytartótanács a glacist megszüntette és ingyen telket adott azoknak akik építkezni akartak. Ezekre a házakra a katonai igazgatás már nem vonatkozott. Később a Vérmezőt a várnagy kaszálónak használta, emiatt akkoriban a területet Generális rétnek hívták.
Nevét Martinovics Ignác és társai itteni, 1795. május 20-i kivégzéséről kapta; a park Széll Kálmán tér felőli végén állítottak nekik emlékművet.
Nos, ahogy azt sejteni lehet, ez csak egy mese arról, hogy miért is hívjuk a Vérmezőt Vérmezőnek... Az igazság az, hogy ezt a történetet 1792-ben találták ki, hogy félrevezessék nem csak az országot, hanem az egész világot. Ugyanis, ha fény derült volna arra a dologra, ami itt a Vérmezőn történt 1711-ben, akkor az egész világ felháborodott volna és biztosan állíthatom, hogy eltiporták volna az országunkat. Most már felfedhetem az igazságot, hiszen, mint azt valamennyien jól tudjuk, a mai Magyarország gazdaságilag a világ legstabilabb országa, hadseregünk (117 fő + 1 szanitéc, aki jelenleg betegszabadságon van) elég elrettentő ahhoz, hogy csak puszta létezésével is elrettentse az ellenünk fordulni kívánókat, illetve országunk területe lévén is nagyhatalomnak számítunk. Szóval most már biztonsággal elmondhatom, hogy mi történt 1750 októberében a mai Vérmező területén.
1710-ben született James Ferguson (április 25.) csillagász, június 10-én James Short, skót matematikus és optikus, valamint William Heberden, angol orvos. Ezek az emberek először Franciaországban találkoztak 1733-ban egy akkori (még kezdetleges) planetáriumban, melyet John L. Frank Einstein építtetett, mert volt egy látomása 7 éves korában, hogy ha nem épít egy planetáriumot, akkor a pestis elragadja majd a gyermekeit. Ez a planetárium - mint már említettem - elég kezdetleges volt. Igazából egy 16 négyzetméteres szoba volt, fehér falakkal, ablak nélkül, és feketére festett mennyezettel. A fekete mennyezetre pedig fel volt rajzolva egy nagy sárga kör (ez ábrázolta a napot), valamint egy kicsi (ez a sarkcsillag). Mikor a három tudós (James Ferguson csillagász, James Short matematikus, és William Heberden orvos) belépett a planetáriumba, kezet ráztak egymással, és az akkori etikett szerint köszöntötték egymást. Olyan jól elbeszélgettek egymással, hogy a planetáriumi séta után (mely összesen 2 percig tartott) beültek egy kávéházba, ahol hosszas beszélgetésbe kezdtek. A ma ismert matematika, csillagászat és orvoslás sokszorosát tudták ők, és ezt a tudást ki is beszélték a kávézóban, mi több papírra is vetették. Leírták az összes ma még ismeretlen matematika képletet és annak megoldásait, olyan bolygókat és pontos elhelyezkedésüket, melyeken emberihez hasonló lényeket és a Földéhez hasonló légkört leltek fel, valamint az orvostudomány olyan vívmányait, mint a rák, az aids és az összes vírusos és bakteriális betegség ellenszere. Ezeket az információkat 4000 oldalra írták le ott a kávéházban és egy tűzőgép (mert ők már azt is ismerték ekkor) segítségével idő és ABC sorrendben rögzítették egymáshoz a dokumentumokat. A terv az volt, hogy a tudással, melyet a 4000 oldal tartalmazott uralni fogják a világot. De egyikük sem sejtette, hogy egy arra járó filozófus kihallgatta az egész (38 napon át tartó) beszélgetésüket. A filozófust úgy hívták, hogy Pierre Van Pheir. 1709-ben született az akkor Franciaország és Hollandia-Belgium (holland-belga monarchia - felbomlott 1998-ban) határán született. Egész életében csak filozófált, semmi egyebet nem csinált. Ennek ellenére 71 nyelven beszélt, és három feleségének, valamint 11 gyermekének is ki tudta elégíteni az összes anyagi kívánalmát. Ő is a John L. Frank Einstein által épített planetáriumot kívánta megnézni, ezért volt a helyszínen (Dél-Franciaország-ban). Kevesen tudják, hogy e három tudós narkolepsziában szenvedett. Mikor aztán a kávéházban mind a hárman egyszerre aludtak el egyik pillanatról a másikra, Pierre Van Pheir nem habozott, ellopta a 4000 oldalas dokumentumot, és egészen a mai Déli-pályaudvarig menekült vele. Itt leült egy mező közepén, és olvasni kezdett. De nem sejtette, hogy a három tudós az ő távozása után három perccel felébredt, gyorsan feltalálták a repülőgépet és a nyomába eredtek. Így nem sokkal azután, hogy Pierre Van Pheir leült a mezőn, hogy elolvassa a lopott tudományos anyagot, megérkezett a három tudós is. Hatalmas harc vette kezdetét. Mivel a négy giga elme elég vézna volt nem tudtak karddal, vagy ilyesmivel harcolni, így az eszüket küldték ringbe egymás ellen. A csata napokig tartott, és az orvos William Heberden halt bele elsőként a küzdelembe, mikor a szívbillentyű átültetés mellett érvelt, de a filozófus azt válaszolta neki, hogy a szív megbabrálása Isten elleni cselekedet. William agya szétrobbant. Ezután következett a csillagász James Ferguson. Mesélt a filozófusnak a felfedezett bolygókról és az ott élő idegenekről, a naprendszerekről és a gázóriásokról. De a filozófus ezúttal is túl okosnak bizonyult. Felvetette a világűr végtelenségének elképzelését, és tejút rendszerekről beszélt, és ezek hatására a csillagász James Ferguson szemei kifolytak, és csontjai hirtelen elporladtak a testében. A matematikus James Short és a filozófus Pierre Van Pheir egymással szemben álltak a Vérmezőn, és hosszú napokig csak szótlanul figyelték egymást. James Short úgy érezte, hogy készen áll. Elkezdte elhadarni az összes matematikai képletet amit ismert. A filozófus viszont gaz cselt eszelt ki. Nem tett mást, mint végighallgatta a matematikust, aki négy nap matematika képlet hadarás után elhibázott egy számot, s ezáltal számításai nem nyertek bizonyítást. Ez annyira felbosszantotta a matematikust, hogy azonnal agyvérzést kapott és meghalt. A filozófus Pierre Van Pheir ott állt a Vérmezőn, és győzelmét akarta ünnepelni, mikor látta, hogy egy hajléktalan ellopta a 4000 oldalas "tudomány bibliát", melyben a világ összes gondjára kész megoldás volt, és felhasználta fából tákolt viskójának felfűtésére. Van Pheir odarohant a hajléktalanhoz, és ordítva vonta felelősségre tettéért. A hajléktalan viszont csak annyit érzékelt a helyzetből, hogy egy tag berontott a viskójába, idegen nyelven ordibálni kezdett és el akarta oltani a tüzet, amit igen nehezen gyújtott. Így riadtában egy szöges fadarabbal agyonverte Van Pheir-t.
Egyesek szerint a mező Pierre Van Pheir nevét viseli (Pierre Van Pheir ejtsd: Piőr Fán Vér).
De az igazság az, hogy ennek a történetnek semmi köze nincs a Vérmező nevéhez.
Kutatásaim során rábukkantam az eredeti bibliára, mit még maga Mózes kezdett el írni (Isteni sugallatra). És a könyvek könyvében rábukkantam egy strófára. A teremtés történetéből az idők során kitöröltek egy sort, mely így hangzik:
"S legyen egy mezeje azoknak, s ottan, melyet neveztessék vala majdan el Vérek mezejinek, s lőn vala vérnek mezejit nevezhetik csak Vérmezőnek is vala, mert lőn talán nekiek nem tetszetős a Vérek mezeje név. Mondd el nekiek Mózes, hogy így akarom. S akkor lőn vala neked adakozék nagy jutalmat, de még nem mondám el miaz. Vidd hát hírűl Mózes kiválasztott népemnek, a hungridoknak (így nevezték akkoriban a magyarokat), hogy neveztessék el vala a Dél felőli vastevék istállója (Déli pályaudvar) mellett valalőn területet Kánaánnak, vagy Vérmezőnek."
Ez kérem az igazság, s most lehet, hogy a kormány, vagy a pápa, vagy az Esztergomi plébános megpróbál engem eltenni láb alól, vagy újabb világháború tör ki, de akkor is ez az igazság.
Ha valaki netán megkérdőjelezné a fent említett történetek hitelességét, ki kell ábrándítsam. Ez mind igaz, és azért tudom ilyen biztosan, mert a leírtak megtörténtekor én mindenhol jelen voltam. Hallottam a saját fülemmel, ahogy Isten Mózeshez szól, csak nem akartam beleugatni. Rólam csak azért nem szól a Biblia, mert elbújtam egy szikla mögé.
Köszönöm a figyelmüket, s további kellemes tudattágítást kívánok.
Üdvözlettel:
Lekter professzor: pap, szinkronszínész, vese-kereskedő, trombita virtuóz, Éder mester matematika tanára, Godzilla megálmodója, kémikus, urológus (bár ezzel nem szeretek kérkedni), kalauz, festő (Picasso álnéven váltak ismertté műveim), pápa, valamint pecabolti eladó a Kistarcsai butik mellett.
