A lopás bűn. De vajon bűn-e kiszabadítani egy szabadnak született állatot (teszem azt egy pingvint) az ember kreálta börtönből, melyet állatkertnek hívnak? A lopás bűn! A jog szerint mindegy, hogy mit lopunk, a lopás lopás marad a lopás tárgya nem számít. Sem a lopást megelőző jó szándékú indíték!
Szörnyű látni szegény magatehetetlen pingvineket, ahogy nyomorúságos életük perceit azzal kell tölteniük, hogy az embereknek mutogatják magukat. Nyilvánvaló tehát, hogy ez esetben a jó szándék azt diktálja, hogy szabadítsuk ki őket.
De vajon hogyan lehet kijátszani az állatkert biztonságőreit, az állatkerti gondozókat, az állatokat? A dolog nagyon egyszerű. Első lépésként meg kell találnunk a megfelelő álcát. Az ellopni kívánt állat határozza meg az álcánkat. Ha például egy pingvint akarunk ellopni, a legcélszerűbb, ha pingvinnek álcázzuk magunkat. Ez persze nem vonatkozik a struccokra, a krokodilokra, a kígyókra, és a lajhárokra. Ezeket az álcákat nagyon költséges beszerezni. Tehát, beöltözünk pingvinnek, és amennyiben van rá lehetőségünk, tanulmányozzuk a pingvinek szokásait, jellegzetes mozgásukat, stb., a hitelesség kedvéért. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a tervezés. Jól meg kell tervezni, melyik oldalról hatolunk be az állatkertbe. Célszerű azon a falon átmászni, amelyik a pingvineket választja el a külvilágtól. Ha bent vagyunk azt hihetnénk, ilyen könnyen ki is lehet jutni. Ez tévedés. A pingvinek egy különleges védelmi rendszert alakítottak ki magukban. Ha veszélyben érzik magukat először határozott mozdulattal megtámadják az ellenfelük nemi szervét a csőrükkel, ha ez nem hatásos, akkor segítségért kezdenek kiabálni, ha ez sem működik akkor öngyilkosságot követnek el, vagy felhívják telefonon a harcias szurikátákat. Nos, elhihetik, hogy egy negyven fős szurikáta sereggel nem könnyű elbánni. Ha bejutottunk akkor jön a neheze. El kell érnünk, hogy a pingvinek befogadjanak maguk közé. Ennek érdekében célszerű lehet, ha felszedünk egy pingvin lányt, vagy (ha egy hölgy a tolvaj) pingvin urat. Ez után hosszú időnek kell eltelnie, hogy manipulálni tudjuk a pingvineket. Fel kell építenünk a pingvin személyi kultuszunkat, és a pingvintársadalom élére kell törnünk. Ha sikerrel járunk a jutalom sem. Ha ügyesek vagyunk és teljes mértékben be tudtunk épülni a pingvinek közé, akkor neki láthatunk átásni az állatkert fala alatt. Ehhez természetesen az ekkor már manipulált és behódolt pingvinek segítséget nyújtanak. Így együttes erővel akár az összes pingvint megszabadíthatjuk, de itt még nem ér véget a küldetés. El kell őket vezényelnünk a hazájukba a déli-sarki tengerekhez. Ha odaértünk fedjük fel kilétünket és meneküljünk.
Ám van egy másik verzió is. Ha az állatot háziasítani szeretnénk. Ehhez nem kell álca, nem kell túl sok idő, és még "túl" közeli kapcsolatba sem kell kerülnünk a kiválasztott egyeddel. Ha például egy bengáli tigrist, vagy egy grizzli medvét akarunk háziasítani, akkor gondoljuk át, hogy valóban ezt akarjuk-e, és ha arra jutunk, hogy igen, akkor írjuk meg a végrendeletünket, béreljünk egy sír helyet a legközelebbi temetőben és már bele is csaphatunk. Ha azonban egy kisebb állatot akarunk meglovasítani, akkor a következő a teendő:
Vegyünk hosszú kabátot, ami legalább egy mérettel nagyobb, mint amit amúgy viselnénk (XL-es méret esetében XXL-es méretet), az egyik belső zsebébe helyezzünk állatkerti kaját, a másikba egy szendvicset (hátha megéhezünk az akció után), az oldalsó zsebekbe kerüljön egy két méteres zsinór (spárga), gyufa, vagy öngyújtó, zippo benzin, egy szatyor, barack kompót, egy gally, két piros mosolygós alma, és egy síp. A délelőtti órákban, vagy este felé menjünk az állatkertbe, mert így kisebb az esélye annak, hogy lebukunk, ugyanis lényegesen kevesebb ember tartózkodik az állatkert területén, mint a délutáni órákban. A kiválasztott állat ketrecéhez érve vegyük elő a szatyrot, a spárgát és a zoo kaját. Ebből találjuk ki gyorsan, hogy építhetünk csapdát. Amikor kész a csapda, a síppal próbáljuk meg odacsalogatni a kiválasztott állatot a csapdához. Ha elkaptuk locsoljunk sok zippo benzint a földre és gyújtsuk meg. Szóljunk a gondozóknak, hogy tűz van. Míg a tűzzel vannak elfoglalva, nem fognak törődni a kabátunk alá rejtett állattal. Kezdjünk el futni a kijárat felé, és ha egy biztonsági őr az utunkba áll vágjuk hozzá a barack kompótot, valamint az almákat. Ha kiértünk az állatkertből, és a biztonsági őr még a nyomunkban van, dobjuk a lába elé a gallyat. Száz százalék, hogy elesik benne. Ezután szívódjunk fel. Szálljunk fel az első tömegközlekedési eszközre és máris eltűntünk a nem kívánt szemek elől. Ha a terveinkbe hiba csúszna, habozás nélkül vessünk véget az életünknek. Ha az állatot hazavittük, neveljük meg rendesen, oltassuk be, és óvjuk a közvetlen napfénytől.
Nem nagy ördöngősség, de ha egy mód van rá, inkább nézzük meg ezeket az állatokat az állatkertben, és ne lopjuk el őket. Ha muszály valamit lopnunk, inkább lopjuk (el) a napot. Bár a lehűtésével akadhatnak problémák, de csak megoldjuk valahogy. És ne feledjük: Minden lopás bűn, de nem minden bűn lopás, és nem minden arany, ami fénylik.
Óvjuk a rozsomákokat.
Lekter professzor.
Alagútásó, közgazdász, koldus, nyerőgép szerelő, filozófia docens, kalmár, és jelenleg elítélt.
