Sokat foglalkoztam metafizikával. Ennek persze semmi köze a mai témához, de legalább értelme sincs.

Mai témám az, hogy milyen különböző dolgokat ehet meg az ember. Persze a többségét (zöldségek, gyümölcsök, húsok, kenyér, stb.) már ismerjük, ezért olyan dologról lesz itt szó, mely nem a mindennapi táplálékbeviteli szokások részét képezi. A mai témám tehát: Ehető-e a lábköröm.

Először egy kis anatómia.

A köröm (unguis), az ujjak végpercének háti oldalán fekvő, a közepén kissé dombordad, rugalmas szarulemez, amely a bőr irharétegének módosult részéhez rögzül, amit körömágynak neveznek.

A köröm saját szövete két rétegből áll. A felső réteget elszarusodott sejtek alkotják, ez úgy viselkedik, mint a bőr szarurétege. A mélyebb réteg megfelel a bőr Malpighi-rétegének, ezt a körömgyökér alatt körömcsírának (matrix unguis) nevezik, ez küldi el a hámléceket, a körömágy irhalécei közé.

A szaruréteg laposdad sokoldalú pikkely alakú sejtekből áll, a nyálkaréteg legmélyebb sejtrostozatában a sejtek henger alakúak, a többi finom csipkékkel vannak ellátva (tüskesejtek). A körömgyökérnél a nyálkaréteg egyenletes vastagsága miatt a vérerek kevésbé tűnnek át, ezért ott a köröm fehéres színű (holdacska).

Most, hogy már tudjuk mi is valójában a köröm, nézzük, hogy vajon ehető-e?

Német tudósok bebizonyították, hogy az egészséges köröm tartalmaz A-vitamint, mely szükséges az immuinfolyamatok helyes végbemeneteléhez (védekezés a betegségek ellen), felelős a csontok egészséges fejlődéséért (így a növekedésért is). Ilyen formán a köröm nem csak ehető, hanem kifejezetten egészséges. Ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a körömredők és a körömlemez alatt baktériumok és sarjadzógombák szaporodhatnak el, körömágygyulladást okozva. Egyes gombák fehéressárgára, mások zöldre, barnára vagy feketére színezik el a körmöt. A bakteriális eredetű fertőzés gennyedéssel, bőrpírral, duzzanattal és fájdalommal jár. Tehát, mielőtt lerágjuk a körmünket ellenőrizzük, hogy nem fehéressárga, zöld, barna, vagy fekete a lerágandó köröm. Tévhit, hogy Johann Sebastian Bach egy sikertelen műtét következtében vakult meg. Az igazság az, hogy rendszeresen rágta a körmét. És mivel A-vitaminban szegény volt, a körmei pedig (nem figyelt eléggé) fehéressárga gombás fertőzésben szenvedtek, Bach szervezetéből lassacskán teljesen kiürült az A-vitamin. Már pedig köztudott, hogy az A-vitamin hiánya a retina megbetegedését okozhatja (vészes esetben akár vakságot is).

Összefoglalás: A köröm nagyon is ehető, sőt, a helyesen ápolt köröm elfogyasztása még egészséges is! A helytelenül ápolt, elhanyagolt köröm szervezetbe juttatása viszont komoly kockázattal jár! Az ember a szeme világát is elveszítheti.

Prof. Lekter, a Harvard egyetem tudós professzora, szociológus, politológus, irodalomtörténész, biológia és kémia tanár, fiziológia és matemetika docens, valamint Golden Globe díjas tubaművész.