A mai témám a magyar közmondások születésének története és értelmezése.
Bizonyára sokan halljuk (szinte nap, mint nap) a közmondásokat, melyek értékvesztetten hangzanak el az utcákon, a lakásokban, az autóban, néha napján pedig az Eiffel-torony tetején. Nem fogom az összeset megemlíteni, de a fontosabbakról biztosan szó lesz. Kezdjük is el a mai "kutatást"!
"Akinek nem inge, ne vegye magára."
Ez a jól ismert közmondás először a Kr. u. 1. században hangzott el az akkori Pannónia Provincia területén, azon belül is a Kárpát-medence déli részén (Magyarország nyugati fele). Az akkori katonák ruházata nem állt másból, mint egy saruból, egy bokalengős zöld mackónadrágból, és egy ingből. Ezeket a ruhákat (mósógép hiányában) a folyóban mosták a katonák. Mikor végeztek a mosással, meg az egyéb teendőikkel, a vezér végigsétált az adott folyó partján és ellenőrizte, hogy nem lógott-e meg valaki. Egy ilyen alkalommal, mikor végigment a parton talált egy ottfelejtett inget. Amikor felsorakozott a had, a vezér így szólt:
"Kié emez ing itten, mit benne tarték kezemben? De akinek nem inge, az fel ne vegye magára."
Nos, így született meg a közmondás. A történelem folyamán más és más jelnetésekkel ruházták fel. A kora középkorban (XI-XII. sz.) akkor használták ezt a közmondást, mikor valaki égési sérülést szenvedett. A késő középkorban (XVII-XVIII. sz.) a közmondás a templomokban jelent meg a legsűrűbben. Egy korabeli érsek egyik prédikációjának dokumentációjából tudjuk, hogy a közmondás a következő módon hangzott el:
"Jézusnak hét kijelentése, "szava" volt a kereszten. A Golgotára felérkezve leteperték, és felfeszítették a keresztre. Mikor a római katonák átszögezték kezét és lábát, ellenségeiért imádkozott: "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek! És akinek nem inge, ne vegye magára."
A közmondás mai jelentése az, hogy akire nem tartozik az "ügy", az ne sértődjön meg, ne bántódjon meg, ne törődjön az "üggyel", ami lehet egy kijelentés, egy cselekvés, stb.
Példa: Az egész univerzumban élő (vagy már halott) összes ember homokos!
Ha ezt mondanám, teszem azt a televízióban, akkor a homoszexuális emberek joggal lennének felháborodva, a nem homoszexuális (tehát heteroszexuális) emberek úgy szintén. De ha hozzáteszem a jól ismert közmondást, miszerint:
Akinek nem inge ne vegye magára.
Ez esetben már csak a melegek háborognának, de azt meg ki nem ... szóval mindegy.
A következő közmondás ennél egy kicsit komplikáltabb.
Aki korán kel, aranyat lel.
E közmondás születésének ideje a Kaliforniai aranylázzal (1848-1855) hozható összefüggésbe. Aki elég korán kelt fel, még a többi "lázas" aranyásó előtt, az hamarabb kaparinthatta meg az aranyat. Ebből az eseményből indult ki a mondás, mely később, 1899, november 7.-e, du. 4h 11m. körül hangzott el Magyarországon első ízben (ezen felül ebben az évben kezde meg működését az Újpesti labdarúgó szövetkezet). A mondás "feltalálója" Déri Gyula. Azóta ez a mondás szintén több jelentéssel bír. Van nevelő jellege, lévén korán ébredésre buzdítja a gyermekeket, van olyan jelentése, ami egyfajta önelégültséget fejez ki, és természetesen van szexuális töltete is (mint mindennek a világon).
Gróf Juhnyálffy Gerzson, a magyar zeneakadémia első tubás tanonca az egyetlen példa arra, hogy e közmondás szó szerint is igaz lehet, mivel ő egyszer korán kelt és valóban talált egy marék aranyékszert az ágya mellett. Bár a történelem nem említi, hogy a Gróf úr skizofrén volt, és valójában a másik énje összelopkodta az ékszereket, amit ő másnap megtalált, de ez nem is lényeges.
A következő: Ki mint vet, úgy arat.
Ez nem igaz.
A következő: Néma csibének... vagy liba? Inkább hagyjuk.
A következő: Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.
Kérem szépen tévhit, hogy Makó és Jeruzsálem között olyan nagy távolság van. Illetve igaz, hogy a Makó nevű magyar település valóban messze van jeruzsálemtől, de a közmondásban nem erről a Makóról van szó. A közmondásban említett Makó Egyiptomban van, a teljes neve pedig Shako Mako-haberdashery. Ez a városka pedig (légvonalban) megközelítőleg 350km távolságra van Jeruzsálemtől. Ilyen formán ez a közmondás értelmét vesztette, illetve paradox (akármit is jelentsen ez a szó). A közmondásban szereplő Makót azért tévesztik össze az egyiptomi Mako-val, mert a közmondás túl hülyén hangzott volna, ha a település egész nevét mondják. Messze van, mint Shako Mako-haberdashery Jeruzsálemtől... Na igen.
Ennyit mára, holnap jelentkezem az új lényeges, normális, egészséges emberi élethez nélkülözhetetlen "tananyagommal".
Professzor Lekter, érdemes cimbalom művész, Oscar-díjra jelölt reklámfilm-statiszta, ÁNTSZ ellenőr, kutyakiképző, belgyógyász, valamint elektronika, metafizika, quantum-fizika és kémia professzor, tudós, feltaláló, és szakképzett, koreai autókra specializálódott mosógép-szerelő.
És pásztor.